Habakuk 3
1 Ang pag-ampo ni Habacuc nga manalagna, gihimo pinaagi sa Sigionoth.
Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.
2 Oh Jehova, nabati ko ang balita mahitungod kanimo, ug ako nahadlok: Oh Jehova, buhia ang imong buhat sa taliwala sa katuigan; Sa taliwala sa katuigan ipahibalo kini; Sa kaligutgut hinumdumi ang kalooy.
Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!
3 Ang Dios mianhi gikan sa Teman, Ug ang Balaan gikan sa bukid sa Paran (Selah) Ang iyang himaya milukop sa kalangitan, Ug ang yuta napuno sa pagdayeg kaniya.
Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. (Szela) Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.
4 Ug ang iyang kahayag maingon sa suga; Siya adunay mga kasilaw nga nagagikan sa iyang kamot; Ug didto gitagoan ang iyang kagahum.
Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.
5 Kaniya nagauna ang kamatay, ug ang mga baga minggula didto sa iyang mga tiil.
Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
6 Mitindog siya ug gisukod ang yuta; Mitan-aw siya, ug gibulagbulag ang mga nasud; Ug gipanagkatag ang walay-katapusan nga kabukiran; Nangaunlod ang mga bungtod nga walay katapusan; Ang iyang mga paglakaw maingon man sa kanhing panahon.
Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!
7 Nakita ko ang mga balong-balong sa Cushan nga diha sa kagulanan; Nangurog ang mga tabil sa yuta sa Madian.
Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!
8 Gikayugtan ba ni Jehova ang mga suba, Nasuko ba ikaw batok sa mga suba, Kun batok ba sa dagat ang imong kaligutgut, Nga nagkabayo man ikaw sa imong mga kabayo, Sa imong mga carro sa kaluwasan?
A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
9 Ang imong pana gihimo nga walay putos; Ang mga panumpa sa kabanayan maoy pulong nga matuod. (Selah) Imong gibahin ang yuta pinaagi sa mga suba.
Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! (Szela) A föld folyókat ömleszt.
10 Nanagpakakita kanimo ang kabukiran, ug nangahadlok; Miagi ang unos sa kadagatan; Nagpagula sa iyang tingog ang kahiladman, Ug gibayaw ang iyang mga kamot sa itaas.
Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.
11 Ang adlaw ug ang bulan ming-urong sa walay paglihok sa ilang pinuy-anan, Sa kahayag sa imong mga udyong samtang (sila) nanagpanaw, Sa kasanag sa imong masidlakong bangkaw.
A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.
12 Milatas ka sa kasuko sa yuta; Gigiukan mo tungod sa kasuko ang mga nasud.
Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
13 Mipanaw ka alang sa kaluwasan sa imong katawohan, Alang sa kaluwasan sa imong dinihog; Gisamaran mo ang ulo gikan sa balay sa dautang tawo, Ginaablihan ang patukoranan bisan hangtud sa liog. (Selah)
Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. (Szela)
14 Gipalagbasan mo sa iyang kaugalingong mga bangkaw ang ulo sa iyang mga manggugubat: Ming-anhi (sila) ingon sa bagyo sa pagkatag kanako; Ang ilang panagmaya sama niadtong molamoy sa kabus sa tago nga dapit.
Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
15 Imong gipayatakan ang dagat sa imong mga kabayo, Ang gantong sa gamhanan nga mga tubig.
Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
16 Nakabati ako, ug mikurog ang akong lawas, Nangurog ang akong mga ngabil sa tingog; Misulod sa akong kabukogan ang kadunotan, ug mikurog ako sa akong himutangan; Kay sa hilum kinahanglan maga-hulat ako sa adlaw sa kasamok, Alang sa pag-abut sa katawohan nga mosulong kanamo.
Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
17 Kay bisan ang kahoyng higuera dili molambo, Ni may mga bunga diha sa mga balagon; Ang buhat sa olivo makawang, Ug ang kaumahan dili mohatag sa makaon; Ang mga carnero, pagalaglagon gi-kan sa mga toril, Ug didto walay mga panon sa vaca sulod sa mga kamalig:
Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
18 Bisan pa niana magamaya ako diha kang Jehova, Magamalipayon ako sa Dios sa akong kaluwasan.
De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.
19 Si Jehova, nga Ginoo, mao ang akong kalig-on; Ug ang akong mga tiil himoon niya nga sama sa mga tiil sa mga bayeng lagsaw, Ug palakton ako niya sa mga hatag-as nakong dapit.
Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.
