< Ezequiel 9 >

1 Unya siya misinggit sa akong mga igdulungog uban ang usa ka makusog nga tingog, nga nagaingon: Paduola ninyo kadtong nanagbantay sa ciudad, ang tagsatagsa ka tawo uban ang iyang makalaglag nga hinagiban diha sa iyang kamot.
És nagy hangon kiáltott fülem hallatára, mondván: Közeledjetek, a városnak büntetői, s kikinek pusztító eszköze a kezében!
2 Ug, ania karon, ang unom ka tawo nanggula gikan sa alagianan sa ibabaw nga pultahan, nga nahamutang paingon sa amihanan, ang tagsatagsa ka tawo uban ang igpapatay nga hinagiban diha sa iyang kamot; ug ang usa ka tawo diha sa taliwala nila nga sinul-oban sa lino, uban ang sudlanan sa tinta sa magsusulat diha sa iyang kiliran. Ug sila mingsulod ug mingtindog tupad sa halaran nga tumbaga.
És íme, hat férfi jött a felső kapu felől, amely északra fordul, s kinek-kinek zúzó eszköze a kezében, egy férfi pedig közöttük lenbe volt öltözve, és írószer a derekán; jöttek és megálltak a rézoltár mellett.
3 Ug ang himaya sa Dios sa Israel, mikayab gikan sa querubin, diin kini nahimutang sa ibabaw niini, ngadto sa pagsulod mo sa balay: ug siya mitawag sa tawo nga nagsaput ug lino, nga may sudlanan sa tinta sa magsusulat diha sa iyang kiliran.
Izrael Istenének dicsősége pedig elvonult a kerubról, amelyen volt, a ház küszöbére; és szólította a lenbe öltözött férfit, kinek derekán írószer volt.
4 Ug si Jehova miingon kaniya: Lumakaw ka latas sa taliwala sa ciudad, latas sa taliwala sa Jerusalem, ug ibutang ang usa ka timaan sa mga agtang sa mga tawo nga nagapanghupaw ug nagatiyabaw tungod sa tanang mga dulumtanan nga ginabuhat sa taliwala niini.
És szólt hozzá az Örökkévaló: Vonulj át a városon, Jeruzsálemen és jegyezz jegyet azon férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mind az utálatosságok miatt, melyek benne elkövettetnek.
5 Ug ngadto sa uban miingon siya sa akong pagdungog: Lumakaw kamo sunod kaniya latas sa ciudad, ug manigbas kamo: ayaw pagtugoti nga ang inyong mga mata magapagawas, ni malooy kamo.
Amazokhoz pedig mondta fülem hallatára: Vonuljatok át a városon ő utána és verjetek; ne sajnálkozzék szemetek és ne kíméljetek.
6 Patya gayud pagtibawas ang tawong tigulang, ang lalake nga batan-on ug ang ulay, ug ang mga bata ug ang mga babaye; apan ayaw pagduol kamo sa bisan kinsang tawo nga kaniya anaa ang timaan: ug sumugod kamo diha sa akong balaan nga puloy-anan. Unya gisugdan nila ang mga tigulang tawo nga diha sa atubangan sa balay.
Vént, ifjút és hajadont, gyermekeket és asszonyokat öljetek meg pusztításra, de senkihez, akin a jegy van, ne közeledjetek; és szentélyemen kezdjétek! És megkezdték azon vén férfiakon, kik a ház előtt voltak.
7 Ug siya miingon kanila: Hugawi ang balay, ug pun-a ang mga sawang sa mga pinatay: panlakaw kamo. Ug sila minglakaw, ug nanagpanigbas sulod sa ciudad.
És szólt hozzájuk: Tisztátlanítsátok meg a házat és töltsétek meg az udvarokat megölettekkel; menjetek ki. És kimentek és vertek a városban.
8 Ug nahatabo, samtang nanagpanigbas sila, ug ako nahibilin, nga ako natumba nga nagahapa, ug mitiyabaw, ug miingon: Ah Ginoong Jehova! laglagon mo ba ang tanan nga salin sa Israel sa pagbubo mo sa imong kaligutgut sa ibabaw sa Jerusalem?
És volt, midőn vertek, én pedig megmaradtam, leborultam arcomra, kiáltottam és mondtam: Jaj, Uram, Örökkévaló, el akarod-e pusztítani Izrael egész maradékát, midőn haragodat kiöntöd Jeruzsálemre?
9 Unya siya miingon kanako: Ang kasal-anan sa balay sa Israel ug sa Juda daku nga hilabihan gayud, ug ang yuta napuno sa dugo, ug ang ciudad napuno sa pagbalit-ad sa paghukom: kay sila nanag-ingon man: Si Jehova mibiya sa yuta, ug si Jehova dili makakita.
És szólt hozzám: Izrael házának és Jehúdának bűne felette igen nagy, megtelt az ország vérontással és a város telve van joghajlítással, mert azt mondták: elhagyta az Örökkévaló az országot és az Örökkévaló nem lát.
10 Ug mahatungod kanako usab, ang akong mga mata dili magpagawas, ni malooy ako, apan dad-on ko ang ilang dalan diha sa ilang ulo.
De az én szemem sem fog sajnálkozni és nem fogok kímélni, útjukat a fejükre hárítom.
11 Ug, ania karon, ang tawo nga sinul-oban sa lino, nga may sudlanan sa tinta diha sa iyang kiliran, nagtaho sa nahatabo, nga nagaingon: Ako nakabuhat sa sumala sa imong gisugo kanako.
És íme a lenbe öltözött férfi, kinek derekán az írószer volt, választ hozott, mondván: Tettem mind aszerint, amint parancsoltad nekem.

< Ezequiel 9 >