2 Samuel 15

1 Ug nahitabo sa tapus niini, nga si Absalom nag-andam kaniya ug usa ka carro, ug mga kabayo, ug kalim-an ka tawo sa pagdalagan nga magauna kaniya.

Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.

2 Ug si Absalom mibangon pagsayo, ug mitindog tupad sa alagianan sa ganghaan: ug mao kadto, nga, sa diha nga may bisan kinsa nga tawo nga adunay sumbong nga ig-aadto sa hari aron pagahukman, unya si Absalom motawag kaniya, ug moingon: Diin gikan nga ciudad ikaw? Ug siya moingon: Ang imong sulogoon gikan sa usa sa mga banay sa Israel.

És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;

3 Ug si Absalom moingon kaniya: Tan-awa, ang imong mga tuyo lonlon maayo ug matarung: apan walay usa ka tawo nga gitudlo sa hari sa pagpamati kanimo.

Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.

4 Labut pa, si Absalom miingon: Oh kong ako nahimo pa unta nga maghuhukom sa yuta aron ang tagsa-tagsa ka tawo nga may hulosayon kun may buroka, moanhi kanako ug buhaton ko kaniya ang justicia!

Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.

5 Ug mao kadto, nga, sa diha nga bisan kinsang tawohana nga mahianha duol kaniya, aron sa paghatag ug katahuran, iyang ibayaw ang iyang kamot, ug mokupot kaniya ug mohalok kaniya. p

Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.

6 Ug niining paagiha gihimo ni Absalom sa tibook Israel nga moadto sa hari aron sa pagpahukom: busa nakawat ni Absalom ang mga kasingkasing sa mga tawo sa Israel.

És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.

7 Ug nahitabo, sa katapusan sa kapatan ka tuig, nga si Absalom miingon sa hari: Ako nagahangyo kanimo, palakta ako ug magabayad ako sa akong panaad, nga akong gisaad kang Jehova, didto sa Hebron.

Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak;

8 Kay ang imong sulogoon misaad ug usa ka panaad samtang nagpuyo pa ako didto sa Gessur sa Siria, nga nagaingon: Kong si Jehova sa pagkamatuod magadala kanako ngadto sa Jerusalem, man ako moalagad kang Jehova.

Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.

9 Ug ang hari miingon kaniya: Lumakaw ka sa pakigdait. Busa siya mitindog, ug miadto sa Hebron.

Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba.

10 Apan si Absalom nagpadala ug mga maniniid ngadto sa tanang mga banay sa Israel, nga nagaingon: Sa dihadiha nga madunggan ninyo ang tunog sa trompeta, unya mag-ingon kamo: Si Absalom mao ang hari sa Hebron.

Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.

11 Ug uban kang Absalom ang duruha ka gatus ka tawo gikan sa Jerusalem, nga gidapit, ug ming-adto sa ilang pagka-walay dautan ug tinguha; ug wala sila mahibalo sa bisan unsa.

És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról.

12 Ug si Absalom nagpatawag kang Achitophel, ang Gilonhanon, ang kang David nga magtatambag, gikan sa iyang ciudad, bisan gikan sa Gilo, samtang naghalad pa siya ug mga halad. Ug ang pundok nga umaalsa makusog: kay ang katawohan nagadugang sa kanunay uban kang Absalom.

És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.

13 Ug may miabut nga usa ka sulogoon ngadto kang David, nga nagaingon: Ang mga kasingkasing sa mga tawo sa Israel mingnunot kang Absalom.

És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.

14 Ug si David miingon sa tanan niyang mga sulogoon nga didto uban kaniya sa Jerusalem: Tindog, ug mangalagiw kita; kay kong dili, wala kanato ing makagawas gikan kang Absalom: magdali kita sa pagpahawa, kay tingali unya siya makaapas kanato sa pagdali, ug magdala ug kadautan sa ibabaw nato, ug molaglag sa ciudad pinaagi sa sulab sa pinuti,

Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével.

15 Ug ang mga sulogoon sa hari ming-ingon sa hari: Ania karon, ang imong mga sulogoon andam na sa pagbuhat sa bisan unsa nga pagapilion sa akong ginoong hari.

Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid.

16 Ug ang hari milakaw ug ang tibook sulod sa balay mingnunot kaniya. Ug gibilin sa hari ang napulo ka babaye nga mga puyopuyo aron sa pagbantay sa balay.

Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy őrizzék a házat.

17 Ug ang hari milakaw ug ang tibook katawohan mingnunot kaniya: ug sila mingpabilin sa Betmerbak.

És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál.

18 Ug ang tanan niyang mga sulogoon ming-agi sa tupad niya; ug ang tanang mga Ceretehanon, ug ang tanang mga Peletehanon, ug ang tanang mga Getehanon, unom ka gatus ka tawo nga mingnunot kaniya gikan sa Gath, ming-agi sa atubangan sa hari.

És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, a Peleteusok mind, a Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt.

19 Unya miingon ang hari kang Ittai, ang Getehanon: Nganong minunot ka usab kanamo? Pauli ug pabilin uban sa hari: kay ikaw usa ka lumalangyaw ug, hininginlan usab; pauli ngadto sa imong kaugalingong dapit.

Monda pedig a király a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre.

20 Tungod kay ikaw nahianhi kagahapon pa lamang, himoon ko ba niining adlawa nga ikaw magatungas ug magalugsong uban kanamo, sa nakita na nga ako moadto diin ang buot ko? Pauli ka ug dad-a ang imong mga kaigsoonan; ang kalooy ug kamatuoran mag-uban kanimo.

Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled.

21 Ug si Ittai mitubag sa hari ug miingon: Ingon nga si Jehova buhi, ug ingon nga akong akong ginoong hari buhi, sa pagkamatuod sa unsang dapita nga adto ang akong ginoong hari, bisan sa kamatayon kun sa kinabuhi, didto usab ang imong ulipon.

És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is.

22 Ug si David miingon kang Ittai: Lakaw ug umagi. Ug si Ittai ang Getehanon miagi ug ang tanan niyang mga tawo, ug ang tanang mga kabataan nga didto uban kaniya.

Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.

23 Ug ang tibook yuta minghilak sa makusog nga tingog, ug ang tibook katawohan mingtabok: ang hari usab miagi sa pagtabok sa sapa sa Cedron, ug ang tibook katawohan mingtabok padulong ngadto sa dalan sa kamingawan.

És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.

24 Ug, ania karon, si Sadoc usab miadto ug ang tanang mga Levihanon uban kaniya, ug nanagdala sa arca sa tugon sa Dios; ug gipahaluna nila ang arca sa Dios, si Abiathar mitungas usab hangtud nga ang tanang katawohan nanghigula sa ciudad.

És ímé vele vala Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék.

25 Ug ang hari miingon kang Sadoc: Dad-a pagbalik ang arca sa Dios ngadto sa ciudad: kong makakaplag ako ug kalooy sa mga mata ni Jehova, siya modala kanako pag-usab, ug magapakita kanako niana, ug sa iyang puloy-anan:

És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát.

26 Apan kong siya mamulong sa ingon: ako walay kalipay diha kanimo; ania karon, ania man ako, buhaton niya kanako sumala sa maayo kaniya.

Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, a mint néki tetszik.

27 Ang hari miingon usab kang Sadoc, ang sacerdote: Dili ba ikaw usa ka manalagna? Pauli sa imong ciudad nga may pakigdait, ug ang duruha mo ka anak nga lalake uban kanimo, si Ahimaas, ang imong anak nga lalake, ug si Jonathan, ang anak nga lalake ni Abiathar.

Monda annakfelette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt.

28 Tan-awa, ako magapabilin sa mga tabokanan sa kamingawan, hangtud nga may mahiabut nga pulong gikan kanimo aron sa pagpamatuod kanako.

Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem izentek.

29 Busa si Sadoc ug si Abiathar mingdala sa arca sa Dios pag-usab ngadto sa Jerusalem: ug sila mingpuyo didto.

Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának.

30 Ug si David mitungas sa tungasan sa bukid sa mga Olivo, ug mihilak sa nagatungas siya; ug siya nagtabon sa iyang ulo ug miadto nga walay sapin: ug ang tanang katawohan nga didto uban kaniya, ang tagsatagsa nagtabon sa iyang ulo, ug sila nanungas, nga nanaghilak sa nagatungas sila.

Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának.

31 Ug may usa nga misugilon kang David, nga nagaingon: Si Achitophel ipon sa mga umaalsa, kauban ni Absalom. Ug si David miingon: Oh Jehova, ako nagahangyo kanimo, himoa nga binuang ang tambag ni Achitophel.

Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.

32 Ug nahitabo, sa diha nga nahiabut na si David sa kinatumyan sa tungasan diin ang Dios kaniadto ginasimba, ania karon, si Husai, ang Arachanon miadto sa pagpakigkita kaniya nga may gisi nga sinina ug may yuta sa iyang ulo.

És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére.

33 Ug si David miingon kaniya: Kong ikaw mokuyog kanako, sa ingon niana ikaw mahimong usa ka palas-anon alang kanako;

És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem;

34 Apan kong ikaw mobalik ngadto sa ciudad, ug moingon kang Absalom. Ako maimong alagad, oh hari; ingon nga ako nahimong alagad sa imong amahan sa panahon nga miagi, ingon man karon ako maimong alagad; nan ikaw modaug alang kanako sa tambag ni Achitophel.

De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát.

35 Ug wala ba didto uban kanimo si Sadoc ug si Abiathar, ang mga sacerdote? Busa mao kini, nga bisan unsang butanga nga hidunggan mo sa balay sa hari, isugilon mo kini kang Sadoc ug kang Abiathar, ang mga sacerdote.

És ímé veled lesznek ott Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.

36 Ania karon, atua uban kanila didto ang ilang duruha ka anak nga lalake, si Ahimaas, ang anak nga lalake ni Sadoc, ug si Jonathan, ang anak ng lalake ni Abiathar; ug pinaagi kanila ipadala mo dinhi kanako ang tanan nga imong hidunggan.

Ímé ott van velök az ő két fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.

37 Busa si Husai, ang higala ni David, miadto sa ciudad; ug si Absalom miadto sa Jerusalem.

Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.