Mga Salmo 102
1 Dungga ang akong pag-ampo, Yahweh; dungga ang akong paghilak kanimo.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Ayaw tagoi ang imong panagway gikan kanako sa panahon sa akong kalisdanan. Pamatia ako. Sa dihang motawag ako kanimo, tubaga dayon ako.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Kay ang akong adlaw lumalabay lamang sama sa aso, ug ang akong mga bukog daw nasunog sa kalayo.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Nadugmok ang akong kasingkasing, ug sama ako sa sagbot nga nalaya. Nakalimot ako sa pagkaon sa bisan unsa nga pagkaon.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Sa padayon kong pag-agulo, naniwang ako pag-ayo.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Sama ako sa pilicano sa kamingawan, ug nahisama ako sa kwago nga anaa sa kadaot.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Nagatukaw ako sama sa biniyaan nga langgam, nga nag-inusara sa atop.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Gihagit ako sa akong mga kaaway sa tibuok adlaw; ug kadtong nagbugalbugal kanako ginamit ang akong ngalan sa pagpanunglo.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Nagkaon ako ug abo sama sa tinapay ug nasagolan ang akong imnonon sa mga luha.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Tungod sa imong hilabihan nga kasuko, gialsa mo ako aron ibundak.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Ang akong mga adlaw sama sa anino nga mahanaw, ug malaya ako sama sa sagbot.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Apan ikaw, Yahweh, magpabilin sa walay kataposan, ug ang imong kabantogan alang sa tanang kaliwatan.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Motindog ka ug kaluy-an ang Zion. Karon ang takna nga maluoy ka kaniya; ang gitagana nga takna miabot na.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Kay ang imong mga sulugoon nagpugong sa ilang mga pinalanggang mga bato ug naluoy alang sa abog sa iyang kadaot.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Ang kanasoran magpasidungog sa imong ngalan, Yahweh, ug ang tanang mga hari sa kalibotan magatahod sa imong himaya.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Gitukod pag-usab ni Yahweh ang Zion ug magpakita diha sa iyang himaya.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Nianang tungora, pagatubagon niya ang pag-ampo sa mga kabos; dili niya isalikway ang ilang mga pag-ampo.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Kay nahisulat kini alang sa umaabot nga kaliwatan, ug ang mga tawo nga wala pa nahimugso magadayeg kang Yahweh.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Kay midungaw siya gikan sa habog nga balaang dapit; gikan sa langit nakita ni Yahweh ang kalibotan,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 aron sa pagpaminaw sa agulo sa mga binilanggo, aron sa pagpagawas niadtong nasilotan sa kamatayon.
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Unya imantala sa mga tawo ang ngalan ni Yahweh sa Zion ug ang iyang pagdayeg sa Jerusalem
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 sa dihang magatigom ang katawhan ug ang mga gingharian aron sa pag-alagad kang Yahweh.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Gikuha niya ang akong kusog sa kinatung-an sa akong kinabuhi. Gipamubo niya ang akong mga adlaw.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Miingon ako, “Akong Dios, ayaw kuhaa ang akong kinabuhi sa akong pagkabatan-on; anaa ka sa tanang kaliwatan.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Kaniadto pa imo nang gipahimutang ang kalibotan; ang kalangitan mao ang buhat sa imong mga kamot.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Mangahanaw (sila) apan ikaw magapabilin; mangadaan silang tanan sama sa panapton; sama sa bisti, pahawa-on mo (sila) ug mangahanaw (sila)
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Apan ikaw mao lamang gihapon, ug walay kataposan ang imong katuigan.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Ang mga anak sa imong mga sulugoon managpadayon, ug ang ilang mga kaliwatan magkinabuhi diha sa imong presensya.”
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
