Nehemias 2
1 Sa bulan sa Nisan, sa ika-20 ka tuig nga naghari si Artaxerxes, nagpili siya ug bino, ug gikuha ko ang bino ug gihatag kini ngadto sa hari. Niining tungora wala pa gayod ako nasubo sa iyang atubangan.
És volt Niszán havában Artachsaszt király huszadik évében, bor volt előtte s én vittem a bort s átadtam a királynak; s én nem voltam visszatetsző előtte.
2 Apan gisultihan ako sa hari, “Nganong nasubo man ang imong panagway? Wala man ka nagmasakiton. Nasubo gayod ang imong kasingkasing.” Unya nahadlok gayod ako pag-ayo.
És mondta nekem a király: miért arcod oly szomorú, holott nem vagy beteg? Ez nem egyéb, mint szívnek szomorúsága. S én igen nagyon féltem.
3 Miingon ako ngadto sa hari, “Mabuhi unta ang hari sa kahangtoran! Nganong dili man magsubo ang akong panagway? Ang siyudad, ang dapit nga lubnganan sa akong katigulangan nangapukan, ug ang mga ganghaan niini nangaguba tungod sa pagkasunog.”
És mondtam a királynak: A király örökké éljen! Miért ne legyen szomorú az arcom, mikor a város, őseim sírjainak helye romban van és kapui tűzben emésztettek föl?
4 Unya miingon ang hari kanako, “Unsa may buot nimo nga akong buhaton?” Busa nag-ampo ako sa Dios sa langit.
Erre mondta nekem a király: Mi felől van neked kérésed? Én imádkoztam az Ég Istenéhez.
5 Mitubag ako ngadto sa hari, “Kung maayo kini ngadto sa hari, ug kung ang imong sulugoon nagbuhat ug maayo sa imong panan-aw, makahimo ka sa pagpadala kanako paingon sa Juda, ngadto sa siyudad nga lubnganan sa akong katigulangan aron tukoron ko unta kini pag-usab.”
És mondtam a királynak: Ha a királynak jónak tetszik s ha szolgád jónak tetszik előtted – hogy küldj engem Jehúdába, atyáim sírjainak városába, hogy felépítsem.
6 Mitubag ang hari kanako (ug naglingkod usab tupad kaniya ang rayna), “Unsa ka man kadugay mawala ug kanus-a ka man mobalik?” Sa pagsulti ko sa maong pitsa sa hari nahimuot siya sa pagpadala kanako.
És mondta nekem a király – a felesége pedig mellette ült: Meddig lesz az utazásod és mikor térsz vissza? S jónak tetszett a király előtt s elküldött engem s én megjelöltem neki az időt.
7 Unya miingon ako ngadto sa hari, “Kung makapahimuot kini sa hari, hatagi unta ako ug mga sulat alang sa mga gobernador didto sa Probinsiya sa Tabok sa Suba aron tugotan nila ako sa pag-agi sa ilang mga teritoryo sa akong pagpaingon sa Juda.
És mondtam a királynak: Ha a király előtt jónak tetszik, adjanak nekem leveleket a Folyamontúlnak helytartóihoz, hogy átutaztassanak, míg el nem jutok Jehúdába;
8 Usa usab ka sulat alang kang Asaf ang tig-atiman sa kalasangan sa hari, aron hatagan unta niya ako ug mga kahoy aron himoong mga sagbayan alang sa mga ganghaan sa kota tupad sa templo, ug alang sa paril sa siyudad, ug alang sa balay nga akong pagapuy-an.” Busa gihatag sa hari kanako ang akong mga gipangayo tungod kay ang kamaayo sa Dios ania kanako.
és levelet Ászáfhoz, a király parkja őréhez, hogy adjon nekem fákat, hogy gerendázzák a házhoz tartozó várnak kapuit, s a város fala számára, és a ház számára, a melybe én magam megyek. És megadta nekem a király, Istenem keze szerint, mely jóságos volt rajtam.
9 Miabot ako sa mga gobernador sa Probinsiya sa Tabok sa Suba ug gihatag kanila ang mga sulat sa hari. Unya gipakuyogan ako sa hari ug mga opisyal sa kasundalohan ug sa mga nagkabayo.
És eljöttem a Folyamontúlnak helytartóihoz s átadtam nekik a király leveleit; s küldött velem a király hadi tiszteket és lovasokat.
10 Sa dihang nakadungog niini si Sanbalat nga taga-Horon ug si Tobia nga sulugoon sa Amonihanon, nasuko sila pag-ayo nga adunay tawo nga moabot aron sa pagtabang sa katawhan sa Israel.
S meghallotta a chóróni Szanballát és Tóbija, az ammóni szolga s rosszul esett nekik, nagyon rosszul, hogy jött egy ember Izraél fiainak javát keresni.
11 Busa miabot ako sa Jerusalem ug anaa ako didto sulod sa tulo ka adlaw.
És elérkeztem Jeruzsálembe és ott voltam három napig.
12 Mibangon ako sa kagabhion ug kuyog kanako ang pipila ka mga kalalakin-an. Wala akoy gisultihan kung unsa ang gibutang sa akong Dios dinhi sa akong kasingkasing nga buhaton alang sa Jerusalem. Wala akoy dala nga mananap, gawas lang sa akong gisakyan.
És felkeltem éjjel és néhány ember én velem, de nem adtam tudtára senkinek, hogy mit ad Istenem az én szívembe, hogy megtegyem Jeruzsálemért; állat sem volt velem, csakis azon állat, a melyen nyargaltam.
13 Migawas ako sa pagkagabii latas sa Ganghaan sa Walog paingon sa Atabay sa mga Lobo ug lahos sa Ganghaan sa mga Basura, ug gisubay ang mga paril sa Jerusalem nga nangalumpag na ug nangaugdaw ang mga ganghaan nga hinimo sa kahoy tungod sa pagkasunog.
És én kimentem éjjel a Völgy kapuján s a sárkányforrás irányába és a szemét kapuja felé; és megszemléltem Jeruzsálem falait, a melyek át voltak törve, kapui pedig tűzben voltak fölemésztve.
14 Unya giadto ko ang Ganghaan sa Tuboran ug ngadto sa Lanaw sa Hari. Sigpit na kaayo ang dapit aron agian sa mananap nga akong gisakyan.
És tova mentem a forrás kapujához s a király tavához s nem volt helye az állatnak, hogy alattam tova menjen.
15 Busa mitungas ako nianang gabhiona latas sa walog ug gisusi ang paril, ug mipauli ako ug misulod latas sa Ganghaan sa Walog ug aron makabalik.
Fölmentem tehát éjjel a Völgyben és megszemléltem a falat, erre fordultam és bementem a Völgy kapuján és visszatértem.
16 Wala nasayod ang mga tigdumala kung asa ako gikan ug unsa ang akong gibuhat, ug wala ko pa usab gisuginlan ang mga Judio, ni ang mga pari, ni ang mga tinahod, ni ang mga tigdumala, ni ang uban nga nahibilin nga mobuhat sa buluhaton.
A vezérek pedig nem tudták, hová mentem s mit cselekszem; a zsidóknak ugyanis, a papoknak, a nemeseknek és a vezéreknek és a többi munkavégzőknek mindeddig nem adtam tudtukra.
17 Miingon ako kanila, “Nakita ninyo ang kalisod sa atong kahimtang, pagkagun-ob gayod sa Jerusalem ug nangasunog ang mga ganghaan niini. Dali, tukoron nato pag-usab ang paril sa Jerusalem, aron dili na kita maulawan.”
És szóltam hozzájuk: Ti látjátok a bajt, a melyben vagyunk, hogy Jeruzsálem romban van, kapui pedig tűzben el vannak égetve; jöjjetek, hadd építsük föl Jeruzsálem falát, hogy ne legyünk továbbá gyalázattá.
18 Gisultihan ko sila nga ang kamaayo sa akong Dios ania kanako ug ang mga pulong usab sa hari nga iyang gisulti kanako. Miingon sila, “Molihok na kita ug magtukod.” Busa gilig-on nila ang ilang mga kamot alang sa maayo nga buluhaton.
És tudtul adtam nekik Istenemnek kezét, a mint az jóságos rajtam, meg a királynak szavait is, melyeket mondott nekem. Erre mondták: Fölkelünk és építünk. És megerősítették kezeiket a jóra.
19 Apan sa dihang nadungog kini ni Sanbalat nga taga-Horon, ug ni Tobia ang sulugoon sa Amonihanon, ug ni Geshem nga Arabihanon, nagbugalbugal sila ug gitamay kami ug miingon sila, “Unsa man kini ang inyong ginabuhat? Nagarebelde na ba kamo sa hari?”
Midőn a chóróni Szanballát s Tóbija, az ammóni szolga és az arábi Gésem ezt hallották, csúfoltak bennünket és gúnyolódtak rajtunk és mondták: Micsoda dolog ez, a mit ti műveltek; vajon a király ellen akartok-e föllázadni?
20 Unya gitubag ko sila, “Ang Dios sa langit maghatag kanamo ug kalamposan. Mga sulugoon kami niya ug molihok kami ug magtukod. Apan wala kamoy makuha, walay katungod, ug walay kabahin sa kasaysayan sa Jerusalem.”
S én adtam nekik választ s mondtam nekik: Az Ég Istene, ő ad nekünk szerencsét, mi pedig, az ő szolgái, fölkelünk s építünk; de nektek nincs osztályrészetek, sem jogotok, sem emléktek Jeruzsálemben.
