Job 37
1 Sa pagkatinuod, nagkurog ang akong kasingkasing tungod niini; daw misibog kini sa nahimutangan niini.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Dungga, o, dungga ang kasaba sa iyang tingog, ang tingog nga migula gikan sa iyang baba.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Gipadala niya kini ilalom sa tibuok kalangitan, ug iyang gipadala ang iyang kilat ngadto sa mga utlanan sa kalibotan.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Midahunog ang usa ka tingog human niini; midalugdog siya uban sa tingog sa iyang pagkahalangdon; wala niya gipugngan ang kilat sa dihang nadunggan ang iyang tingog.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Makahibulonganong midalugdog ang Dios pinaagi sa iyang tingog; nagbuhat siya ug bantogang mga butang nga dili nato masabtan.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Kay miingon siya sa niyebe, 'Pangahulog kamo sa yuta'; ngadto usab sa ulan, 'Mahimo kang kusog kaayo nga ulan'.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Gipahunong niya ang kamot sa tanang katawhan gikan sa pagtrabaho, aron ang iyang binuhat nga mga tawo makakita sa iyang mga buhat.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Unya ang mapintas nga mga mananap manago ug magpabilin sa ilang mga lungib.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Naggikan ang unos sa iyang lawak sa habagatan ug ang katugnaw daw nagkatibulaag nga hangin sa amihanan.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Pinaagi sa gininhawa gihatag sa Dios ang ice; ang gilapdon sa katubigan migahi sama sa puthaw.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Sa pagkatinuod, gipabug-atan niya ang baga nga panganod sa yamog; gikatag niya ang iyang kilat agi sa mga panganod.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Gipatuyok niya ang panganod pinaagi sa iyang paggiya, aron buhaton nila ang bisan unsang gimando niya kanila ibabaw sa tibuok kalibotan.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Gitugotan niya nga mahitabo kining tanan; usahay nahitabo kini aron sa pagpanudlo, usahay alang sa iyang yuta, ug usahay isip mga buhat sa matinud-anong kasabotan.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Paminawa kini, Job; hunong ug pamalandongi ang kahibulongang mga buhat sa Dios.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Nasayod ka ba giunsa pagpatuman sa Dios sa iyang kabubut-on ngadto sa panganod ug gihimo ang kilat aron sa pagkidlap kanila?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Nasabtan ba nimo ang paglutaw sa kapanganoran, ang kahibulongang mga buhat sa Dios, nga hingpit ang kahibalo?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Nasabtan ba nimo kung giunsa pag-init sa imong bisti sa dihang walay hangin nga naggikan sa habagatan diha sa yuta?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Mabukhad ba nimo ang kalangitan sama sa iyang mahimo— ang langit, nga sama kalig-on sa hinulmang puthaw nga samin?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Tudloi kami kung unsa ang angay namong isulti kaniya, kay dili namo masulti sa han-ay ang among mga pangatarongan tungod sa kangitngit sa among mga hunahuna.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Angay ba siyang masultihan nga buot kong makigsulti kaniya? Buot ba sa usa ka tawo nga lamoyon?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Karon, dili makalantaw ang mga tawo sa adlaw kung nagsidlak pa kini diha sa langit human mohuyop ang hangin ug gihawanan kini sa mga panganod.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Gikan sa amihan miabot ang bulawanong katahom—ibabaw sa Dios ang halangdong kahadlok.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Mahitungod sa Makagagahom, dili gayod nato siya makaplagan; bantogan siya sa gahom ug pagkamatarong. Dili niya daogdaogon ang mga tawo.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Busa, gikahadlokan siya sa mga tawo. Wala niya panumbalinga kadtong maalamon sa ilang kaugalingong mga panghunahuna.”
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
