< Job 17 >
1 Ang akong espiritu naluya na, ang akong mga adlaw nahurot na; ang lubnganan andam na alang kanako.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Nakasiguro ako nga adunay mangyubit kanako; ang akong mata kinahanglan kanunay gayod makakita sa ilang pagpanghagit.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Paghatag na karon sa bayad, pangakohon mo ako uban ang imong kaugalingon; kinsa pa man didto ang makatabang kanako?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Kay ikaw, O Dios, ang nagtabon sa ilang kasingkasing gikan sa salabotan; busa, dili ka motuboy kanila labaw pa kay kanako.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Siya nga nagbudhi sa iyang mga higala alang sa usa ka ganti, ang mga mata sa iyang mga anak mangapakyas.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Apan gihimo niya ako nga yubitanan sa mga tawo; giluwaan nila ang akong nawong.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Ang akong mga mata mihalap usab tungod sa kasubo; ang tanang bahin sa akong lawas sama na kapayat sa mga anino.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Ang mga tawong matarong natingala niini; ang tawong walay sala mao ang mobatok sa mga tawong walay dios.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Ang tawong matarong magapadayon sa iyang dalan; siya nga hinlo ang mga kamot magatubo sa kalig-on pa gayod.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Apan alang kaninyong tanan, karon duol kamo; wala akoy nakita nga maalamong tawo taliwala kaninyo.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Ang akong mga adlaw nanglabay na; ang akong mga laraw nangakawang na. Ingon man ang mga pangandoy sa akong kasingkasing...
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Kining mga tawhana, kining mga mabiaybiayon, nag-usab sa gabii ngadto sa adlaw; ang kahayag haduol na sa kangitngit.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Sanglit gitan-aw ko na ang Sheol ingon nga akong pinuy-anan; tungod kay gibukhad ko na ang akong higdanan sa kangitngit; (Sheol )
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol )
14 sanglit nag-ingon na ako sa bung-aw, 'Ikaw mao ang akong amahan,' ug sa ulod, 'Ikaw mao ang akong inahan o ang akong igsoong babaye,'
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 nan asa may akong paglaom? Alang sa akong paglaom, kinsa pa may makakita niana?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
16 Mouban ba kanako ang paglaom paingon sa ganghaan sa Sheol sa dihang mopadulong kita sa abug?” (Sheol )
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol )