< Habakuk 2 >

1 Mobarog ako sa akong nahimutangan isip tigbantay ug gipahiluna ko ang akong kaugalingon sa bantayanang tore, ug magmabinantayon ako kung unsa ang iyang isulti kanako ug kung unsaon ko pagtalikod gikan sa akong sumbong.
Őrhelyemen hadd álljak és megálljak a sánczon: és kitekintek, hogy lássam mit beszél velem és mi választ nyerek szemrehányásomra.
2 Mitubag si Yahweh kanako ug miingon, “Isulat kini nga panan-awon, ug isulat kini sa papan nga bato aron nga modagan ang makabasa niini.
És felelt nekem az Örökkévaló és mondta: Írd föl a látomást, és pedig világosan táblákra, azért hogy végig fusson rajta, a ki olvassa.
3 Kay ang panan-awon alang sa umaabot nga panahon ug mahitabo gayod ug dili mapakyas. Bisan kung malangan kini, hulata gayod kini. Kay moabot gayod kini sa dili madugay.
Mert még csak időre szól a látomás és a vég felé siet és nem hazudik; ha késedelmezik, várj reá, mert jőni, jőni fog, nem késik el.
4 Tan-awa! Garboso ang tawo nga adunay dili husto nga tinguha. Apan ang matarong magkinabuhi pinaagi sa iyang pagtuo.
Íme felfuvalkodott, nem volt egyenes ő benne a lelke; de az igaz hűsége által él.
5 Kay maluibon ang bino ngadto sa batan-on nga garboso aron nga dili siya magpabilin, apan mosamot ang iyang tinguha sama sa lubnganan ug sama sa kamatayon nga dili gayod matagbaw. Iyang tigomon ang mga nasod nganha sa iyang kaugalingon ug ang tanang katawhan alang sa iyang kaugalingon. (Sheol h7585)
Hát még midőn a bor hűtelen, a fennhéjázó férfi nem tud nyugodni, a ki kitágította mint az alvilág a lelkét, s ő maga olyan, mint a halál és nem lakik jól; egybeszedte magának mind a nemzeteket, s egybe gyűjtötte magának mind a népeket. (Sheol h7585)
6 Kay dili ba mahimo kining tanan ug usa ka panultihon aron sa pagpakaulaw kaniya ug usa ka awit aron sa pagbiaybiay kaniya, nga naga-ingon, “Pagkaalaot sa tawo nga nagpalambo sa dili iya! Kay hangtod kanus-a man nimo dugangan ang kabug-aton sa mga panumpa nga imong gikuha?'
Nemde ezek mindannyian ő róla példázatot hangoztatnak, ékes beszédet, rejtvényeket ő reá; mondják ugyanis Oh az, ki abból gyarapít, mi nem az övé – meddig még? – és megterheli magát sarczczal.
7 Dili ba kaha kalit nga mobarog ang mga tawo nga nagpaak kanimo, ug makamata ang mga nagpalisang kanimo? Mahimo kang makaluluoy ngadto kanila.
Nemde hirtelen támadnak kínzóid és ébrednek zaklatóid, hogy prédául légy nekik!
8 Tungod kay giilogan nimo ang daghang katawhan, ilogan ka usab sa tanang nahibilin nga katawhan. Kay nakaula ka ug dugo sa mga tawo ug ikaw ang nagbuhat ug kasamok batok sa yuta, sa mga siyudad, ug sa tanan nga nagpuyo niini.
Mert te kifosztottál sok nemzetet, kifosztanak majd téged mind a megmaradt népek, emberek elontott vére miatt; meg az erőszak miatt, országon, városon és mind a benne lakókon.
9 'Pagkaalaot sa tawo nga nagkulit ug daotan nga pagpamintaha alang sa iyang panimalay, aron mapahiluna niya ang iyang salag sa habog nga dapit aron maluwas siya gikan sa kamot sa daotan.'
Oh a ki nyerészkedik gonosz nyerészkedéssel a háza számára, hogy a magasban rakja meg fészkét, hogy megmeneküljön a veszedelem markából.
10 Ikaw ang nagdala ug kaulaw sa imong panimalay pinaagi sa paglaglag sa daghang katawhan, ug nakasala ka batok sa imong kaugalingon.
Szégyent tanácsoltál házadnak, kivágván sok népet, vétkeztél tenmagad ellen.
11 Kay mosinggit ang mga bato gikan sa bungbong, ug motubag kanila ang mga babag nga kahoy,
Mert kő a falból fog kiáltani és lécz a fa gerendázatból felel majd neki.
12 'Pagkaalaot sa tawo nga nagtukod ug siyudad pinaagi sa dugo, ug nagtukod ug lungsod sa pagkadaotan.'
Oh a ki várost épít vérontással és várat megszilárdít jogtalansággal.
13 Dili ba gikan man kang Yahweh nga Labawng Makagagahom nga naningkamot ang katawhan alang sa kalayo ug ang ubang mga nasod naghago sa ilang kaugalingon alang sa walay kapuslanan?
Nemde, íme, az Örökkévalótól, a seregek Urától van! Fáradnak tehát népek tűzért és nemzetek a semmiért bágyadnak el.
14 Apan mapuno ang yuta sa kahibalo sa himaya ni Yahweh sama nga gitabonan sa tubig ang dagat.
Mert megtelik majd a föld az Örökkévaló dicsőségének megismerésével, mint vizekkel, melyek a tengert borítják.
15 'Pagkaalaot sa tawo nga nagpainom ug bino sa iyang silingan, ikaw nga nagdugang sa imong hilo aron nga mangahubog (sila) ug aron imong masud-ong ang ilang pagkahubo.'
Oh aki megitatja felebarátját, ki hozzáöntöd mérgedet, meg is részegítve őt, azért hogy oda tekints meztelenségükre.
16 Mabuhong ka unya sa kaulawan ug dili sa himaya. Inom usab niini, ug ipadayag ang imong pagkahubo. Moabot unya nganha kanimo ang kopa sa tuong kamot ni Yahweh, ug matabonan sa kaulaw ang imong dungog.
Jóllaktál gyalázattal inkább mint dicsőséggel; igyál te is, és meztelenedjél meg, kerüljön át te hozzád az Örökkévaló jobbjának serlege: csúfos gyalázat a te dicsőségedre!
17 Ang kasamok nga gihimo sa Lebanon ug ang kamatay sa mga mananap makapalisang kanimo. Kay nagpaula ka ug dugo sa tawo ug nagbuhat ka ug kasamok batok sa yuta, sa mga siyudad, ug sa tanan nga nagpuyo niini.
Mert elborít téged a Libánonon tett erőszak és a vadakon elkövetett pusztítás, mely rettenti őket, emberek elontott vére miatt, meg az erőszak miatt országon, városon és mind a benne lakókon.
18 Unsa man ang imong makuha sa mga kinulit nga larawan? Kay magtutudlo ug bakak ang tawo nga nagkulit niini, o ang nagporma ug hulagway sa tinunaw nga puthaw; kay nagsalig siya sa kaugalingon niyang binuhat sa dihang gihulma niya kining mga amang nga dios.
Mit használt a faragott kép, hogy faragta az alakítója, az öntött kép s a hazugságot tanító, hogy bízott az alakító az ő alkotásában, készítvén néma bálványokat?
19 'Pagkaalaot sa tawo nga miingon sa kahoy, 'Pagmata! O ngadto sa hilom nga bato, Tindog!' Makatudlo ba kining mga butanga? Tan-awa, gitaplakan kini ug bulawan ug plata, apan wala gayod kini gininhawa.
Oh s ki a fának mondja: ébredj – serkenj föl! a merev kőnek! Az tanítson? Íme foglalva van aranyba, ezüstbe és semmi szellem nincsen benne.
20 Apan anaa si Yahweh sa iyang balaang templo! Paghilom diha sa iyang atubangan, tibuok yuta.”
De az Örökkévaló az ő szent templomában – csitt előtte az egész föld!

< Habakuk 2 >