Ecclesiastes 1
1 Mao kini ang mga pulong sa Magtutudlo, ang kaliwat ni David ug hari sa Jerusalem.
Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
2 Miingon ang Magtutudlo niini. “Sama sa aso, sama sa huyuhoy sa hangin, mahanaw ang tanan, ug nagbilin ug daghang pangutana.
Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
3 Unsa man ang makuha sa mga tawo gikan sa tanang buhat nga ilang gihagoan ilalom sa adlaw?
Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
4 Ang usa ka kaliwatan mahanaw, ug moabot ang laing kaliwatan, apan ang kalibotan magpabilin hangtod sa kahangtoran.
Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
5 Mosubang ang adlaw, ug mosalop kini ug modalig balik ngadto sa dapit nga subangan niini pag-usab.
S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
6 Mohuyop ang hangin ngadto sa habagatan ug molibot sa amihanan, kanunay lamang nagalibot sa agianan niini ug mobalik pag-usab.
Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
7 Ang tanang kasapaan nagaagas padulong sa dagat, apan wala gayod napuno ang dagat. Ngadto sa dapit diin nagaagas ang mga sapa, mobalik kini pag-usab.
Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
8 Ang tanang butang makaluya, ug walay makapasabot niini. Dili matagbaw ang mata sa makita niini, bisan paman ang dalunggan dili matagbaw sa madungog niini.
Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
9 Ang bisan unsa nga nahitabo kaniadto mao gayod ang mahitabo, ug ang bisan unsa nga nabuhat mao gayod ang buhaton.
A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
10 Walay bag-o ilalom sa adlaw. Aduna bay butang diin mahimong maingnan, 'Tan-awa, bag-o kini'? Ang bisan unsa nga naglungtad milungtad na sa dugay nga panahon, sa kapanahonan nga dugay nang miabot una kanato.
Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
11 Wala nay bisan usa nga nahinumdom sa mga butang nga nahitabo kaniadto. Ug sa mga butang nga nahitabo sa nangagi ug ang mahitabo sa umaabot dili na usab mahinumdoman.”
Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
12 Ako ang Magtutudlo, ug nahimo akong hari sa Israel diha sa Jerusalem.
Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
13 Gigamit ko ang akong hunahuna sa pagtuon ug sa pagpangita pinaagi sa kaalam sa tanang butang nga nahimo ilalom sa langit. Ang pagpangita usa ka makahasol nga buhat nga gihatag sa Dios sa kaanakan sa katawhan aron pagabuhaton.
És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
14 Nakita ko ang tanang mga buhat nga nahimo ilalom sa adlaw, ug tan-awa, kining tanan sama lamang sa aso ug usa ka sulay sa pagbantay sa hangin.
Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
15 Ang baliko dili na matul-id! Ang nawala dili na maihap!
A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
16 Nakigsulti ako sa akong kasingkasing nga nag-ingon, “Tan-awa, nakaangkon ako ug dakong kaalam kaysa tanan nga nag-una kanako sa Jerusalem. Nakita sa akong hunahuna ang dakong kaalam ug kahibalo.”
Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
17 Busa gigamit ko ang akong kasingkasing sa pagsayod sa kaalam ug sa pagkabuangbuang ug pagkawalay pulos. Nasabtan nako nga kini usa ka sulay sa pagbantay sa hangin.
És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
18 Kay diha sa kadagaya sa kaalam anaa ang tumang suliran, ug siya nga nagadaghan ang kahibalo nagadaghan ang kasub-anan.
Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
