2 Samuel 15
1 Nahitabo kini human nga si Absalom nangandam ug karwahe ug mga kabayo alang sa iyang kaugalingon, uban sa 50 ka mga lalaki nga modagan una kaniya.
Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.
2 Mobangon si Absalom sayo sa buntag ug magtindog kilid sa dalan nga paingon sa ganghaan sa siyudad. Sa dihang may tawo ang adunay kaso ug moadto sa hari alang sa paghukom, tawgon siya ni Absalom ug ingnan, “Asang siyudara ka man gikan?” Unya motubag ang tawo nga, “Ang imong sulugoon gikan sa usa sa mga tribo sa Israel.”
És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;
3 Busa moingon si Absalom kaniya, “Tan-awa, maayo ug husto ang imong kaso, apan walay bisan usa nga gihatagan ug katungod sa hari aron mamati sa imong kaso.”
Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.
4 Midugang pa gayod si Absalom, “Naghandom ako nga mahimo akong maghuhukom sa yuta, aron ang si bisan kinsang tawo nga adunay panagbingkil o kaso makaduol kanako, ug mahatagan ko siya ug hustisya!”
Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.
5 Busa nahitabo kini sa dihang ang si bisan kinsang tawo moduol kang Absalom aron sa pagpasidungog kaniya, itunol ni Absalom ang iyang kamot ug gakson ug hagkan siya.
Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.
6 Gibuhat kini ni Absalom sa tanang Israelita nga moduol sa hari alang sa paghukom. Busa gikawat ni Absalom ang kasingkasing sa katawhan sa Israel.
És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.
7 Miabot ang panahon sa kataposan sa ikaupat nga tuig, miingon si Absalom sa hari, “Palihog tugoti ako sa pag-adto ug pagbayad saad nga akong gihimo ngadto kang Yahweh didto sa Hebron.
Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak;
8 Kay naghimo ug panaad ang imong sulugoon samtang nagpuyo pa ako sa Gesur didto sa Aram, miingon ako, 'Kung dad-on ako pag-usab ni Yahweh sa Jerusalem, simbahon ko si Yahweh.”
Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.
9 Busa miingon ang hari kaniya, “Lakaw nga malinawon.” Busa mitindog si Absalom ug miadto sa Hebron.
Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba.
10 Apan nagpadala usab si Absalom ug mga tigpaniid sa tibuok katribohan sa Israel, nga nag-ingon, “Sa takna nga madungog ninyo ang lanog sa trumpeta, kinahanglan kamong moingon, 'Si Absalom ang hari sa Hebron.'”
Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.
11 Uban kang Absalom ang 200 ka mga tawo nga gikan sa Jerusalem, nga mga dinapit. Miuban sila nga wala masayod sa bisan unsang gilaraw ni Absalom.
És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról.
12 Samtang naghalad si Absalom sa mga halad, gipakuha niya si Ahitofel gikan sa iyang lungsod sa Gilo. Magtatambag siya ni David. Milig-on ang pundok ni Absalom batok kang David, tungod kay padayon nga nagkadaghan ang mga tawo nga misunod kang Absalom.
És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.
13 Usa ka mensahero ang miadto kang David ug miingon: “Ang kasingkasing sa mga tawo sa Israel nagsunod kang Absalom.”
És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.
14 Busa miingon si David sa tanan niyang mga sulugoon nga anaa sa Jerusalem uban kaniya, “Tindog ug mokalagiw kita, o walay bisan usa kanato ang makaikyas gikan kang Absalom. Pangandam kamo aron sa pagbiya dayon, o maapsan kita niya, ug magdala siyag dakong kadaot kanato ug sulongon ang siyudad pinaagi sa sulab sa espada.”
Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével.
15 Ang mga sulugoon sa hari miingon, “Tan-awa, andam ang imong mga sulugoon sa pagbuhat sa bisan unsang ipabuhat sa hari.”
Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid.
16 Mibiya ang hari ug miuban kaniya ang iyang tibuok pamilya, apan gibilin sa hari ang napulo ka mga babaye, nga iyang mga puyopuyo, aron sa pag-atiman sa palasyo.
Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy őrizzék a házat.
17 Human makagawas ang hari ug ang tanang mga tawo nga nagsunod kaniya, mihunong sila sa kataposang balay.
És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál.
18 Nagmartsa uban kaniya ang tanan niyang mga kasundalohan, ug nag-una uban kaniya ang tanang Keretihanon, ug ang tanang Peletihanon, ug tanang Gittihanon—600 ka mga tawo ang mikuyog kaniya gikan sa Gat.
És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, a Peleteusok mind, a Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt.
19 Unya miingon ang hari kang Itai nga Gittihanon, “Nganong mouban man usab kamo kanamo? Balik ug puyo uban sa hari, tungod kay langyaw ka ug walay puluy-anan. Balik sa imong kaugalingong dapit.
Monda pedig a király a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre.
20 Sanglit mibiya ka pa man kagahapon, nganong himoon ko man ikaw nga maglatagaw hangtod sa hangtod uban kanamo? Wala man gani ako masayod kung asa ako moadto. Busa balik ug dalha ang imong isig ka tagilungsod. Hinaot nga ang pagkamatinud-anon ug pagkamaunongon magauban kanimo.”
Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled.
21 Apan mitubag si Itai sa hari ug miingon, “Ingon nga buhi si Yahweh, ug ingon nga buhi ang akong agalon nga hari, sigurado nga bisan asang dapit moadto ang akong agalong hari, didto usab moadto ang imong sulugoon, bisan pa kung mabuhi o mamatay.”
És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is.
22 Busa miingon si David kang Itai, “Pag-una ug padayon uban kanamo.” Busa milakaw si Itai nga Gittihanon uban sa hari, uban sa tanan niyang mga tawo ug sa tanang pamilya nga mikuyog kaniya.
Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.
23 Mihilak ug kusog ang tanang taga-lungsod samtang nanabok sa Walog sa Kidron ang katawhan, ug mitabok usab ang hari. Ang tanang tawo mipanaw sa dalan paingon sa kamingawan.
És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.
24 Bisan si Sadok uban sa tanang mga Levita, nga nagpas-an sa sudlanan sa kasabotan sa Dios, atua usab didto. Ilang giandam ang sudlanan sa kasabotan sa Dios aron ipakanaog, ug miapil si Abiatar kanila. Ilang gipaabot nga makalabay na ang mga tawo pagawas sa siyudad.
És ímé vele vala Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék.
25 Miingon ang hari kang Sadok, “Pas-ana pagbalik ang sudlanan sa kasabotan sa Dios ngadto sa siyudad. Kung makakaplag ako ug kaluoy sa panan-aw ni Yahweh, dalhon niya ako pagbalik nganhi ug ipakita kanako pag-usab ang sudlanan sa kasabotan ug sa dapit diin siya nagpuyo.
És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát.
26 Apan kung moingon siya, 'Wala ako mahimuot kanimo,' tan-awa, ania ako, tugoti siya sa pagbuhat nganhi kanako sa bisan unsang maayo sa iyang panan-aw.”
Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, a mint néki tetszik.
27 Miingon usab ang hari ngadto kang Sadok nga pari, “Dili ba tigpaniid ka man? Balik nga malinawon ngadto sa siyudad, uban sa imong duha ka mga anak nga lalaki, si Ahimaas nga imong anak ug si Jonatan nga anak ni Abiatar.
Monda annakfelette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt.
28 Tan-awa, maghulat ako didto sa tabokanan sa Araba hangtod nga moabot ang pulong gikan kanimo aron sa pagpahibalo kanako.”
Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem izentek.
29 Busa gidala pagbalik ni Sadok ug Abiatar ang sudlanan sa kasabotan sa Dios ngadto sa Jerusalem, ug nagpabilin sila didto.
Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának.
30 Apan misubida si David nga nagtiniil ug naghilak paingon sa Bukid sa mga Olibo, ug gitabonan niya ang iyang ulo. Ang matag lalaki sa katawhan nga uban kaniya nagtabon sa iyang ulo, ug nanghilak sila nga nagsubida.
Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának.
31 Adunay usa ka tawo nga miingon kang David, “Si Ahitofel usa sa mga naglaraw uban kang Absalom.” Busa nag-ampo si David, “O Yahweh, palihog himoang binuang ang mga tambag ni Ahitofel.”
Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.
32 Nahitabo kini sa dihang nakaabot na si David sa ibabaw sa dalan, diin kasagarang ginasimba ang Dios, mitagbo kaniya si Husai nga Arkihanon sul-ob ang gising bisti ug adunay yuta sa iyang ulo.
És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére.
33 Miingon si David kaniya, “Kung mopanaw ka uban kanako, mahimo ka lamang nga pabug-at kanako.
És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem;
34 Apan kung mobalik ka sa siyudad ug moingon kang Absalom, 'Mahimo mo akong sulugoon, hari, ingon nga sulugoon ako sa imong amahan kaniadto, karon mahimo mo akong sulugoon,' pinaagi niana malibog mo ang tambag ni Ahitofel alang kanako.
De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát.
35 Ug dili ba uban man nimo didto si Sadok ug si Abiatar nga mga pari? Busa bisan unsa nga imong madungog sa palasyo sa hari, kinahanglan mo kining isulti kang Sadok ug Abiatar nga mga pari.
És ímé veled lesznek ott Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.
36 Tan-awa uban kanila ang duha nila ka mga anak nga lalaki, si Ahimaas nga anak ni Sadok, ug si Jonatan nga anak ni Abiatar. Kinahanglan mong ipadala kanako pinaagi sa ilang kamot ang tanan mong madungog.”
Ímé ott van velök az ő két fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.
37 Busa si Husai, nga higala ni David, miabot sa siyudad samtang miabot si Absalom ug misulod didto sa Jerusalem.
Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.
