Песен на песните 1
1 Соломоновата песен на песните.
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Нека ме целуне с целувките на устата си, Защото любовта ти е по-желателна от виното.
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 Твоите масла са благоуханни; Името ти е ароматно като изляно масло; Затова те обичат девиците.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Привлечи ме; ние ще тичаме след тебе. Царят ме въвежда във вътрешните си стаи; Ще се радваме и ще веселим за тебе, Ще спомняме твоята любов повече от виното; С право те обичат!
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 Черна съм, но хубава, ерусалимски дъщери, Като кидарските шатри, като Соломоновите завеси.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Не ме гледайте, че съм почерняла, Понеже слънцето ме е припърлило. Синовете на майка ми, като се разгневиха на мене, Поставиха ме пазачка на лозята; Но своето лозе но опазих.
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Кажи ми ти, кого люби душата ми, Где пасеш стадото си, где го успокояваш на пладне; Че защо да съм като една, която се скита Край стадата на твоите другари?
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Ако ти не знаеш, хубавице между жените, Излез по дирите на стадата И паси яретата си при шатрите на овчарите.
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 Уподобих те, любезна моя, На конете от Фараоновите колесници.
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Красиви са твоите бузи с плетенки, И шията ти с огърлици.
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Ще ти направим златни плетеници Със сребърни копчета.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Докато царят седи на трапезата си, Нардът ми издава благоуханието си.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 Възлюбеният ми е за мене като китка от смирна, Която лежи между гърдите ми.
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 Възлюбленият ми е за мене като кипрова китка В лозята на Енгади.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Ето, хубава си, любезна моя, ето, хубава си; Очите ти са като на гълъбите.
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Ето, хубав си, любезни ми, да! Приятен си; И постелката ни е зеленината.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 Гредите на къщите ни са кедрови, Дъските ни са кипарисови.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
