Псалми 69
1 За първия певец, по криновете, Давидов псалом Избави ме, Боже; Защото водите стигнаха до душата ми.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 Потъвам в дълбока тиня, гдето няма твърдо място да застана; Стигнах в дълбоки води, гдето потопът ме покрива.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 Изнемогвам от викане; гърлото ми е изсъхнало; Очите ми чезнат, докато чакам моя Бог.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 Тия, които ме мразят без причина, се умножиха повече от космите на главата ми; Укрепиха се моите погубители, които неправедно са мои неприятели; Тогава ме заставиха да върна онова, което не бях грабнал.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 Боже, Ти знаеш безумието ми; И прегрешенията ми не са скрити от Тебе.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Господи Иеова на Силите, да се не посрамят покрай мене ония, които Те чакат; Боже Израилев, да се на опозорят покрай мене ония, които Те търсят.
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 Защото заради Тебе претърпях поругание. Срам покри лицето ми.
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 Чужда станах на братята си, И странен на чадата на майка ми.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 Защото ревността за Твоя дом ме изяде, И укорите на ония, които укоряват Тебе, паднаха върху мене.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 Когато плачех в душата си с пост, Това ми стана за укор;
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 Когато облякох вретище за дреха, Станах им за поговорка.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 За мене приказват седящите в портата; И аз станах песен на пияниците.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 Но аз към Тебе отправям молитвата си, Господи, в благоприятно време; Боже, послушай ме според голямата Твоя милост, Според верността на Твоето спасение.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Избави ме от тинята, за да не потъна; Нека бъда избавен от ония, които ме мразят, и от дълбоките води.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Не дай да ме завлече устрема на водите, Нито да ме погълне дълбочината; И не дай да затвори ямата устието си над мене.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Послушай ме, Господи, защото е благо Твоето милосърдие; Според много Твои благи милости погледни на мене;
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 И не скривай лицето Си от слугата Си, Понеже съм в утеснение; бърже ме послушай.
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Приближи се при душата ми и я изкупи; Изкупи ме поради неприятелите ми.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 Ти знаеш как ме укоряват, Как ме посрамват и ме опозоряват; Пред тебе са всичките мои противници.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Укор съкруши сърцето ми, и съм много отпаднал; И чаках да ме пожали някой, но нямаше никой, - И утешители, но не намерих.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 И дадоха ми жлъчка за ядене, И в жаждата ми ме напоиха с оцет.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Трапезата им пред тях нека им стане примка, И когато са на мира нека стане клопка.
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Да се помрачат очите им та да не видят; И чреслата им направи непрестанно да се тресат.
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Излей на тях негодуванието Си; И пламъкът на гнева Ти нека ги постигне.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Жилището им да запустее, И в шатрите им да няма кой да живее.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 Защото те гонят онзи, когото Ти си поразил, И говорят за болката на ония, които Ти си наранил.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Приложи беззаконие на беззаконието им; И да не участвуват в Твоята правда.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Да се изличат от книгата на живота, И с праведните да се не запишат.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 А мене, който съм сиромах и скръбен, Да ме възвиши, Боже, Твоето спасение.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 Ще хваля името на Бога с песен, И ще Го възвелича с хваления;
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 И това ще угоди Господу Повече от вол, - от юнец имащ рога и копита.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 Смирените ще видят и ще се зарадват; И вие, които търсите Бога, вашето сърце ще се съживи.
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 Защото Господ слуша немощните, И запрените Си не презира.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Нека Го хвалят небето и земята, Моретата, и всичко, което се движи в тях.
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 Защото Бог ще избави Сиона, и ще съгради Юдовите градове; И людете Му ще се заселят там, и ще го владеят.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 Още и потомството на слугите Му ще го наследи, И ония, които обичат името Му, ще живеят в него.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
