Псалми 44
1 За първия певец. Поучение за Кореевите синове. Боже с ушите си сме чули, нашите бащи са ни разказвали, Какво дело си извършил в техните дни, в древните времена.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Ти си изгорил с ръката Си народите, а тях си насадил; Съкрушил си племена, а тях си разпространил.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Защото не завладяха земята със своя меч, Нито тяхната мишца ги спаси, Но Твоята десница и Твоята мишца, и светлостта на Твоето лице, Защото Твоето благоволение беше към тях.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Ти си Цар мой, Боже; Заповядай да стават победи за Якова.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Чрез Тебе ще повалим неприятелите си; Чрез Твоето име ще стъпчем ония, които се повдигат против нас.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Защото няма да уповавам на лъка си, Нито ще ме избави мечът ми.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 Защото Ти си ни избавил от противниците ни, И посрамил си ония, които ни мразят.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 С Бога ще се хвалим всеки ден, И името Ти ще славословим до века. (Села)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Но сега Ти си ни отхвърлил и посрамил, И не излизат вече с нашите войски.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Правиш ни да се върнем назад пред противника; И мразещите ни обират ни за себе си.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Предал си ни като овци за ядене, И разпръснал си ни между народите.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Продал си Своите люде за нищо. И не си спечелил от цената им.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Правиш ни за укор на съседите ни, За присмех и поругание на ония, които са около нас.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Правиш ни за поговорка между народите, За кимване с глава между племената.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Всеки ден позорът ми е пред мене, И срамът на лицето ми ме покрива,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 Поради гласа на онзи, който укорява и хули, Поради неприятеля, и отмъстителя.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Всичко това дойде върху нас; Обаче ние не Те забравихме, Нито станахме неверни на Твоя завет.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Сърцето ни не се върна назад, Нито се отклониха стъпките ни от Твоя път,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 Макар Ти да си ни съкрушил в пусто място. И да си ни покрил с мрачна сянка.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Ако сме забравили името на нашия Бог, Или сме прострели ръцете си към чужд Бог,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 То не ще ли Бог да издири това? Защото той знае тайните на сърцето.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Не! ние сме убивани заради Тебе цял ден, Считани сме като овци за клане,
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Събуди се, Господи, защо спиш? Стани, не ни отхвърляй за винаги.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Защо криеш лицето Си, И забравяш неволята ни и угнетението ни?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Защото душата ни е снишена до пръстта; Коремът ни е прилепен до земята.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Стани да ни помогнеш, И Избави ни заради милосърдието Си.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
