Псалми 22
1 За първия певец по “Кошутата на зората”. Давидов псалом. Боже мой, Боже мой, защо си ме оставил? Защо стоиш далеч и не ми помагаш, Нито внимаваш на думите на охкането ми?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 Боже мой, викам денем, но не отговаряш, И нощем, но нямам отдих.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 Но Ти си Светият, Който си възцарен между Израилевите хваления.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 На тебе уповаваха бащите ни Уповаваха, и Ти ги избави,
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Към Тебе извикаха, и бяха избавени; На Тебе уповаваха, и не се посрамиха.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 А аз съм червей, а не човек, Укоряван от човеците, и презрян от людете.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 Всички, които ме гледат, ругаят ме, Отварят устните си, кимват с глава и казват:
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 Той упова на Господа: нека го избави; Нека го избави понеже има благоволение в него.
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 Но Ти си, Който си ме извадил из утробата; Ти си ме научил да уповавам като бях на майчините си гърди,
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 На Тебе бях оставен от рождението си; От утробата на майка ми Ти си мой Бог.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Да се не отдалечиш от мене; защото скръбта е близо, Понеже няма помощник.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Много юнци ме обиколиха; Силни васански бикове ме окръжиха.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 Отвориха срещу мене устата си, Като лъв, който граби и реве.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Разлях се като вода, И разглобиха се всичките ми кости; Сърцето ми стана като восък, Разтопява се всред вътрешностите ми.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Силата ми изсъхна като черепка, И езикът ми прилепна за челюстите ми; И Ти си ме свел в пръстта на смъртта.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 Защото кучета ме обиколиха; Тълпа от злодейци ме окръжи; Прободоха ръцете ми и нозете ми.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 Мога да преброя всичките си кости, Хората се взират в мене и ме гледат.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 Разделиха си дрехите ми, И за облеклото ми хвърлиха жребие.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 Но Ти, Господи, да се не отдалечиш; Ти, сило моя, побързай да ми помогнеш.
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Избави от меча душата ми, Живота ми от силата на кучето.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Избави ме от устата на лъва И от роговете не дивите волове. Ти си ме послушал!
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 Ще възвестявам името Ти на братята си; Всред събранието ще Те хваля.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Вие, които се боите от Господа, хвалете Го; Цяло Яковово потомство славете Го; И бойте Му се, всички вие от Израилевото потомство.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 Защото не е презрял и не се е отвърнал от скръбта на оскърбения, Нито е скрил лицето Си от него; Но послуша, когато извика той към Него.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 От Тебе е гдето принасям хваление в голямото събрание: Ще изпълня обреците си пред ония, които Му се боят.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 Смирените ще ядат и ще се наситят; Ще хвалят Господа ония, които Го търсят; Сърцето ви нека живее вечно.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Ще си спомнят и ще се обърнат към Господа Всичките земни краища, И ще се покланят пред Тебе Всичките племена на народите;
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 Защото царството е на Господа, И То владее над народите.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 Ще ядат и ще се поклонят всичките богати на земята; Пред Него ще се преклонят всички, които слизат в пръстта; А онзи, който не може да запази живота си,
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 Неговото потомство ще Му слугува; Ще се приказва за Господа на идното поколение.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 Ще дойдат и ще известят правдата Му На люде, които ще се родят, казвайки, че Той е сторил това.
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
