Псалми 22
1 За първия певец по “Кошутата на зората”. Давидов псалом. Боже мой, Боже мой, защо си ме оставил? Защо стоиш далеч и не ми помагаш, Нито внимаваш на думите на охкането ми?
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Боже мой, викам денем, но не отговаряш, И нощем, но нямам отдих.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Но Ти си Светият, Който си възцарен между Израилевите хваления.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 На тебе уповаваха бащите ни Уповаваха, и Ти ги избави,
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 Към Тебе извикаха, и бяха избавени; На Тебе уповаваха, и не се посрамиха.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 А аз съм червей, а не човек, Укоряван от човеците, и презрян от людете.
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 Всички, които ме гледат, ругаят ме, Отварят устните си, кимват с глава и казват:
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 Той упова на Господа: нека го избави; Нека го избави понеже има благоволение в него.
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Но Ти си, Който си ме извадил из утробата; Ти си ме научил да уповавам като бях на майчините си гърди,
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 На Тебе бях оставен от рождението си; От утробата на майка ми Ти си мой Бог.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 Да се не отдалечиш от мене; защото скръбта е близо, Понеже няма помощник.
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Много юнци ме обиколиха; Силни васански бикове ме окръжиха.
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 Отвориха срещу мене устата си, Като лъв, който граби и реве.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Разлях се като вода, И разглобиха се всичките ми кости; Сърцето ми стана като восък, Разтопява се всред вътрешностите ми.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Силата ми изсъхна като черепка, И езикът ми прилепна за челюстите ми; И Ти си ме свел в пръстта на смъртта.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Защото кучета ме обиколиха; Тълпа от злодейци ме окръжи; Прободоха ръцете ми и нозете ми.
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 Мога да преброя всичките си кости, Хората се взират в мене и ме гледат.
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 Разделиха си дрехите ми, И за облеклото ми хвърлиха жребие.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 Но Ти, Господи, да се не отдалечиш; Ти, сило моя, побързай да ми помогнеш.
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Избави от меча душата ми, Живота ми от силата на кучето.
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Избави ме от устата на лъва И от роговете не дивите волове. Ти си ме послушал!
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Ще възвестявам името Ти на братята си; Всред събранието ще Те хваля.
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 Вие, които се боите от Господа, хвалете Го; Цяло Яковово потомство славете Го; И бойте Му се, всички вие от Израилевото потомство.
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 Защото не е презрял и не се е отвърнал от скръбта на оскърбения, Нито е скрил лицето Си от него; Но послуша, когато извика той към Него.
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 От Тебе е гдето принасям хваление в голямото събрание: Ще изпълня обреците си пред ония, които Му се боят.
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 Смирените ще ядат и ще се наситят; Ще хвалят Господа ония, които Го търсят; Сърцето ви нека живее вечно.
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Ще си спомнят и ще се обърнат към Господа Всичките земни краища, И ще се покланят пред Тебе Всичките племена на народите;
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 Защото царството е на Господа, И То владее над народите.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Ще ядат и ще се поклонят всичките богати на земята; Пред Него ще се преклонят всички, които слизат в пръстта; А онзи, който не може да запази живота си,
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Неговото потомство ще Му слугува; Ще се приказва за Господа на идното поколение.
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 Ще дойдат и ще известят правдата Му На люде, които ще се родят, казвайки, че Той е сторил това.
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
