Псалми 104
1 Благославяй, душе моя, Господа. Господи Боже мой, Ти си твърде велик С блясък и величие си облечен,
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Ти, Който се обличаш със светлина като с дреха, И простираш небето като завеса;
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 Който устрояваш високите Си обиталища над водите, Правиш облаците Своя колесница И вървиш с крилата на вятъра;
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Който правиш ангелите Си силни като ветровете. И слугите Си като огнения пламък;
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Който си положил земята на основата й, За да се не поклати за вечни времена.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Покрил си я с морето като с дреха; Водите застанаха над планините.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 От Твоето смъмряне те побягнаха, От гласа на гърма Ти се спуснаха на бяг
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Издигаха се планините, снишаваха се долините. На мястото, което беше определил за тях.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Положил си предел на водите, за да не могат да преминат, Нито да се върнат пак да покрият земята.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Ти си, Който изпращаш извори в доловете За да текат между планините.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Напояват всичките полски зверове; С тях дивите осли утоляват жаждата си:
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 При тях небесните птици обитават И пият между клончетата.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Ти си, Който поиш планините от високите Си обиталища, Тъй щото от плода на Твоите дела се насища земята;
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Правиш да никне трева за добитъка, И зеленчук за потреба на човека, За да изважда храна от земята,
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 И вино, което весели сърцето на човека, И прави да лъщи лицето му повече от дървено масло, И хляб, който уякчава сърцето на човека.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Великолепните дървета се наситиха, Ливанските кедри, които Господ е насадил,
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Гдето птиците си свиват гнезда, И елхите са жилище на щърка;
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Високите планини са на дивите кози, Канарите са прибежище на дивите зайци.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Той е определил луната, за да показва времената; Слънцето знае кога да залязва.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Спущаш тъмнина, и настава нощ, Когато всичките горски зверове се разхождат.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 Лъвчетата реват за лов, И търсят от Бога храна.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 Изгрее ли слънцето, те си отиват И лягат в рововете си.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Човек излиза на работата си И на труда си до вечерта.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 Колко са многовидни Твоите дела, Господи! С мъдрост си направил всичките; Земята е пълна с твоите творения.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Ето голямото и пространно море, Гдето има безбройни пълзящи животни, Животни малки и големи.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Там плуват корабите; Там е и чудовището, което си създал да играе в него.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Всички тия от Тебе очакват Да им дадеш на време храната.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 Каквото им даваш те го събират; Отваряш ръката Си, и те се насищат с блага,
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Скриеш ли лицето Си, те се смущават; Прибираш ли лъха им, те умират И връщат се в пръстта си.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Изпращаш ли Духа Си, те се създават; И подновяваш лицето на земята.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Нека трае до века славата Господна; Нека се радва в делата Си Господ,
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 Който, кога гледа на земята, тя трепери, Кога се допира до планините, те димят.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Ще пея Господу докато съм жив; Ще славословя моя Бог докле съществувам.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Да Му бъде приятно моето размишление; Аз ще се веселя в Господа.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Нека се довършат грешните от земята, И нечестивите да ги няма вече. Благославяй, душе моя, Господа. Алилуя.
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
