Притчи 8
1 Не вика ли мъдростта? И разум не издава ли гласа си?
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2 Тя стои по високите места край пътя, На кръстопътя;
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 Възгласява на портите, при входа на града, При входа на вратите:
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 Към вас, човеци, викам, И гласът ми е към човешките чада.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Вие, глупави, разберете благоразумие, И вие, безумни, придобивайте разумно сърце
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Послушайте, защото ще говоря хубави неща. И ще отворя устните си да произнеса правото.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Защото езикът ми ще изговори истина. И нечестието е мерзост за устните ми.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Всичките думи на устата ми са справедливи, Няма в тях нищо лъжливо или опако.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Те всички са ясни за разумния човек, И прави за тия, които намират знание.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Приемете поуката ми, а не сребро, И по-добре знание, нежели избрано злато.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Защото мъдростта е по-добра от скъпоценни камъни, И всичко желателно не се сравнява с нея.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12 Аз, мъдростта, обитавам с благоразумието, И издирвам знание на умни мисли.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Страх от Господа е да се мрази злото. Аз мразя гордост и високоумие, Лош път и опаки уста.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14 У мене е съветът и здравомислието; Аз съм разум; у мен е силата.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15 Чрез мене царете царуват И началниците узаконяват правда.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Чрез мене князете началствуват, Тоже и големците и всичките земни съдии.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Аз любя ония, които ме любят, И ония, които ме търсят ревностно, ще ме намерят.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Богатството и славата са с мене; Да! трайният имот и правдата.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Плодовете ми са по-добри от злато, даже от най-чисто злато, И приходът от мене от избрано сребро.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Ходя по пътя на правдата. Всред пътеките на правосъдието,
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 За да направя да наследят имот тия, които ме любят, И за да напълня съкровищницата им.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Господ ме създаде като начало на пътя Си, Като първо от древните Си дела.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23 От вечността бях създадена от начало, Преди създаването на земята.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24 Родих се, когато нямаше бездните, Когато нямаше извори изобилващи с вода.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Преди да се поставят планините, Преди хълмовете аз бях родена,
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26 Докато Господ още беше направил земята, нито полетата, Нито първите буци пръст на света.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27 Когато приготовляваше небето, аз бях там, когато разпростираше свод над лицето на бездната.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Когато закрепваше облаците горе, Когато усилваше изворите на бездната,
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29 Когато налагаше закона Си на морето, Щото водите да не престъпват повелението Му, Когато нареждаше основите на земята.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Тогава аз бях при Него, като майсторски работник, И всеки ден се наслаждавах, Веселях се винаги пред Него.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31 Веселях се на обитаемата Му земя; И наслаждението ми бе с човешките чада.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32 Сега, прочее, послушайте ме, о, чада, Защото блажени са ония, които пазят моите пътища.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Послушайте поука, Не я отхвърляйте и станете мъдри.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Блажен тоя човек, който ме слуша, Като бди всеки ден при моите порти, И чака при сълбовете на вратата ми,
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35 Защото който ме намери намира живот, И придобива благоволение от Господа;
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 А който ме пропуска онеправдава своята си душа; Всички, които мразят мене, обичат смъртта.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
