Притчи 8
1 Не вика ли мъдростта? И разум не издава ли гласа си?
Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
2 Тя стои по високите места край пътя, На кръстопътя;
magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
3 Възгласява на портите, при входа на града, При входа на вратите:
kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
4 Към вас, човеци, викам, И гласът ми е към човешките чада.
Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
5 Вие, глупави, разберете благоразумие, И вие, безумни, придобивайте разумно сърце
Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
6 Послушайте, защото ще говоря хубави неща. И ще отворя устните си да произнеса правото.
Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
7 Защото езикът ми ще изговори истина. И нечестието е мерзост за устните ми.
mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
8 Всичките думи на устата ми са справедливи, Няма в тях нищо лъжливо или опако.
Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
9 Те всички са ясни за разумния човек, И прави за тия, които намират знание.
mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
10 Приемете поуката ми, а не сребро, И по-добре знание, нежели избрано злато.
Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
11 Защото мъдростта е по-добра от скъпоценни камъни, И всичко желателно не се сравнява с нея.
Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
12 Аз, мъдростта, обитавам с благоразумието, И издирвам знание на умни мисли.
Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
13 Страх от Господа е да се мрази злото. Аз мразя гордост и високоумие, Лош път и опаки уста.
Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
14 У мене е съветът и здравомислието; Аз съм разум; у мен е силата.
Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
15 Чрез мене царете царуват И началниците узаконяват правда.
Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
16 Чрез мене князете началствуват, Тоже и големците и всичките земни съдии.
általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
17 Аз любя ония, които ме любят, И ония, които ме търсят ревностно, ще ме намерят.
Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
18 Богатството и славата са с мене; Да! трайният имот и правдата.
Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
19 Плодовете ми са по-добри от злато, даже от най-чисто злато, И приходът от мене от избрано сребро.
Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
20 Ходя по пътя на правдата. Всред пътеките на правосъдието,
Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
21 За да направя да наследят имот тия, които ме любят, И за да напълня съкровищницата им.
hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
22 Господ ме създаде като начало на пътя Си, Като първо от древните Си дела.
Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
23 От вечността бях създадена от начало, Преди създаването на земята.
Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
24 Родих се, когато нямаше бездните, Когато нямаше извори изобилващи с вода.
Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
25 Преди да се поставят планините, Преди хълмовете аз бях родена,
mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
26 Докато Господ още беше направил земята, нито полетата, Нито първите буци пръст на света.
míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
27 Когато приготовляваше небето, аз бях там, когато разпростираше свод над лицето на бездната.
Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
28 Когато закрепваше облаците горе, Когато усилваше изворите на бездната,
midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
29 Когато налагаше закона Си на морето, Щото водите да не престъпват повелението Му, Когато нареждаше основите на земята.
midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
30 Тогава аз бях при Него, като майсторски работник, И всеки ден се наслаждавах, Веселях се винаги пред Него.
Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
31 Веселях се на обитаемата Му земя; И наслаждението ми бе с човешките чада.
játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
32 Сега, прочее, послушайте ме, о, чада, Защото блажени са ония, които пазят моите пътища.
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
33 Послушайте поука, Не я отхвърляйте и станете мъдри.
Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
34 Блажен тоя човек, който ме слуша, Като бди всеки ден при моите порти, И чака при сълбовете на вратата ми,
Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
35 Защото който ме намери намира живот, И придобива благоволение от Господа;
Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
36 А който ме пропуска онеправдава своята си душа; Всички, които мразят мене, обичат смъртта.
de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
