Притчи 7
1 Сине мой, пази думите ми, И запазвай заповедите ми при себе си.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Пази заповедите ми и ще живееш - И поуката ми, като зеницата на очите си.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Вържи ги за пръстите си, Начертай ги на плочата на сърцето си,
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Кажи на мъдростта: Сестра ми си; И наречи разума сродник,
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 За да те пазят от чужда жена, От чужда жена, която ласкае с думите си.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Понеже, като погледнах през решетките На прозореца на къщата си
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Видях между безумните, Съгледах между младежите, Един млад, безумен човек.
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Който минаваше по улицата близо до ъгъла й, И отиваше по пътя към къщата й.
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 Беше в дрезгавината, когато се свечери, В мрака на нощта и в тъмнината.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 И посрещна го жена, Облечена като блудница и с хитро сърце;
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 (Бъбрица и упорита, - Нозете й не остават в къщи
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Кога по улиците кога по площадите, Тя причаква при всеки ъгъл);
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Като го хвана, целуна го И с безсрамно лице му каза:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Като бях задължена да принеса примирителни жертви, Днес изпълних обреците си,
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Затова излязох да те посрещна С желание да видя лицето ти и намерих те.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Постлала съм леглото с красиви покривки, С шарени платове от египетска прежда.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Покрила съм леглото си Със смирна, алой и канела.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Ела, нека се наситим с любов до зори. Нека се насладим с милувки.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Защото мъжът ми не е у дома. Замина на дълъг път;
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Взе кесия с пари в ръката си, Чак на пълнолуние ще се върне у дома.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 С многото си предумки тя го прелъга, Привлече го с ласкателството на устните си.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Изведнъж той тръгна подире й, Както отива говедо на клане, Или както безумен в окови за наказание,
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 Докато стрела прониза дроба му, - Както птица бърза към примката, без да знае, че това е против живота й.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Сега, прочее, чада, послушайте ме. И внимавайте в думите на устата ми.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Да се не уклонява сърцето ти в пътищата й, Да се не заблудиш в пътеките й;
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Защото мнозина е направила да паднат ранени; И силни са всичките убити от нея.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
