Плач Еремиев 3
1 Аз съм човек, който видях скръб от тоягата на Неговия гняв.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Той ме е водил и завел в тъмнина, а не във виделина.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Навярно против мене обръща повторно ръката Си всеки ден.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Застари месата ми и кожата ми; строши костите ми.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Издигна против мене укрепления; и окръжи ме с горест и труд.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 Тури ме да седна в тъмнина като отдавна умрелите.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Обгради ме, та да не мога да изляза; отегчи веригите ми.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Още и когато викам и ридая, Той отблъсва молитвата ми.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 Огради с дялани камъни пътищата ми; изкриви пътеките ми.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Стана ми като мечка в засада, като лъв в скришни места.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Отби настрана пътищата ми, и ме разкъса; направи ме пуст.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 Запъна лъка Си, и ме постави като прицел на стрела.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 Заби в бъбреците ми стрелите на тула Си.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Станах за присмех на всичките си люде, и за песен на тях цял ден.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Насити ме с горчивини, опи ме с пелин.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 При това, счупи зъбите ми с камъчета; покри ме с пепел.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Отблъснал си душата ми далеч от мира; забравих благоденствието.
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 И рекох: Погина увереността ми и надеждата ми като отдалечена от Господа.
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Помни скръбта ми и изпъждането ми, пелина и жлъчката.
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Душата ми, като ги помни непрестанно, се е дълбоко смирила.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Обаче това си наумявам, поради което имам и надежда;
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Че по милост Господна ние не се довършихме, понеже не чезнат щедростите Му.
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 Те се подновяват всяка заран; голяма е Твоята вярност.
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 Господ е дял мой, казва душата ми; Затова, ще се надявам на Него.
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 Благ е Господ към ония, които го чакат, към душата, която го търси.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 Добро е да се надява някой и тихо да очаква спасението то Господа.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 Добро е за човека да носи хомот в младостта си.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Нека седи насаме и мълчи, когато Господ му го наложи.
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Нека тури устата си в пръстта негли има още надежда.
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Нека подаде бузата си на онзи, който го бие; нека се насити с укор.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Защото Господ не отхвърля до века.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Понеже, ако и да наскърби, Той пак ще и да се съжали според многото Си милости.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Защото не оскърбява нито огорчава от сърце човешките чада.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 Да се тъпчат под нозе всичките затворници на света,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 Да се извраща съда на човека пред лицето на Всевишния,
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 Да се онеправдава човека в делото му, - Господ не одобрява това.
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Кой ще е онзи, който казва нещо, и то става, без да го е заповядал Господ?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 Из устата на Всевишния не излизат ли и злото и доброто?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Защо би пороптал жив човек, всеки за наказанието на греховете си?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Нека издирим и изпитаме пътищата си, и нека се върнем при Господа.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Нека издигнем сърцата си и ръцете си към Бога, който е на небесата, и нека речем:
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 Съгрешихме и отстъпихме; Ти не си ни простил.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 Покрил си се с гняв и гонил си ни, убил си без да пощадиш.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Покрил си се с облак, за да не премине молитвата ни.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Направил си ни като помия и смет всред племената.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Всичките ни неприятели отвориха широко устата си против нас.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Страх и пропастта ни налетяха, запустение и разорение.
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Водни потоци излива окото ми поради разорението на дъщерята на людете ми.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Окото ми пролива сълзи и не престава, защото няма отрада.
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 Докато не се наведе Господ и не погледне от небесата.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Окото ми прави душата ми да ме боли поради всичките дъщери на града ми.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Ония, които ми са неприятели без причина, ме гонят непрестанно като птиче.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Отнеха живота ми в тъмницата, и хвърлиха камък върху мене.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Води стигнаха над главата ми; рекох: Свърших се.
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 Призовах името Ти, Господи, от най-дълбоката тъмница.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Ти чу гласа ми; не затваряй ухото Си за въздишането ми, за вопъла ми;
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Приближил си се в деня, когато Те призовах; рекъл си: Не бой се.
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Застъпил си се Господи, за делото на душата ми; изкупил си живота ми.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Видял си, Господи, онеправданието ми; отсъди делото ми.
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Видял си всичките им отмъщения и всичките им замисли против мене.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Ти си чул, Господи, укоряването им и всичките им замисли против мене,
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 Думите на ония, които се подигат против мене, и кроежите им против мене цял ден.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Виж, кога седят и кога стават аз им съм песен.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Ще им въздадеш, Господи, въздаяние според делата на ръцете им;
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Ще им дадеш, като клетвата Си върху тях, окаменено сърце;
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Ще ги прогониш с гняв, и ще ги изтребиш изпод небесата Господни.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
