Йов 9
1 А Иов в отговор рече:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Наистина зная, че това е така, Но как ще се оправдае човек пред Бога?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Ако поиска да се съди с Него, Не може да му отговори за едно от хиляда.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Мъдро сърце и мощна сила има Бог; Кой, като е упорствувал против Него, е благоденствувал?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Той премества планините и те не усещат Когато ги е превърнал в гнева Си.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Той поклаща земята от мястото й, Тъй щото и стълбовете й треперят.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Той заповядва на слънцето, и не изгрява; И туря под печат звездите.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Той сам простира небесата, И стъпва на морските вълни.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Той прави съзвездията - Мечката, Ориона и Плеядите, И скритите пространства на юг.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Той прави велики и неизследими дела. И безбройни чудеса.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Ето, минава край мене, и не Го виждам; Преминава и не Го съглеждам;
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Ако грабна плячка, кой ще Му забрани? Кой ще Му рече: Що правиш?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Ако Бог не оттегли гнева Си, Горделивите помощници се повалят под Него!
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Колко по-малко бих могъл аз да Му отговоря И да избера думите си, за да разисквам с Него!
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Комуто, и праведен ако бях, не можех отговори, Но щях да повярвам, че е послушал гласа ми.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Ако извиках, и ми отговореше, Не щях да повярвам, че е послушал гласа ми.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Защото ме смазва с вихрушка, И умножава раните ми без причина.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Не ме оставя да си отдъхна, Но ме насища с горчивини.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Ако е дума за силата на мощните; Ето ме! Би казал Той; И ако за съд, би казал: Кой ще Ми определи време да съдя?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Даже ако бях праведен, осъдили ме биха собствените ми уста; Ако бях непорочен, Той би ме показал опърничав.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Макар да бях непорочен, не бих зачитал себе си, Презрял бих живота си.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Все едно е; затова казвам: Той погубва и непорочния и нечестивия,
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Ако бичът Му убива внезапно, Той се смее при изпитанията на невинните.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Земята е предадена в ръцете на нечестивите; Той покрива лицата на съдиите; Ако не, тогава кой е, който прави това?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 А моите дни са по-бързи от бързоходец; Бягат без да видят добро;
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Преминаха като леки кораби, Като орел, който се спуща върху лова.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Ако река: Ще забравя оплакването си, Ще оставя желанието си, и ще се утеша.
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 В ужас съм от всичките си скърби Зная, че Ти няма да ме имаш за невинен;
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Нечестив ще се считам; Защо, прочее, да се трудя напразно?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Ако се умия със снежна вода, И очистя със сапун ръцете си,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Ти пак ще ме хвърлиш в тинята, Така щото и самите ми дрехи ще се гнусят от мене.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Защото Той не е човек, както съм аз, та да Му отговоря И да дойдем заедно на съд.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Няма посредник помежду ни, Който да тури ръката си върху двама ни,
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Нека оттегли от мене тоягата Си, И ужасът Му да не ме уплашва.
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Тогава ще говоря, и няма да се боя от Него; Защото в себе си не съм така уплашен.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
