Йов 4
1 Тогава теманецът Елифаз проговаряйки рече:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Ако започнем да ти говорим, ще ти дотегне ли? Но кой може се въздържа да не говори?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Ето, ти си научил мнозина, И немощни ръце си укрепил.
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Твоите думи са заякчили колебаещия, И отслабнали колене си укрепил.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 А сега това дойде на тебе, и ти е дотегнало; Допира те, и смутил си се.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 В страха ти от Бога не е ли твоето упование, И в правотата на пътищата ти твоята надежда?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Спомни си, моля, кой някога е погивал невинен, Или где са били изтребени праведните.
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 До колко съм аз видял, ония, които орат беззаконие, И сеят нечестие, това и жънат.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 Изтребват се от дишането на Бога, И от духането на ноздрите Му погиват.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 Ревът на лъва и гласът на свирепия лъв замират, И зъбите на младите лъвове се изкъртват.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 Лъвът загива от нямане лов, И малките на лъвицата се разпръсват.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Тайно достига до мене едно нещо, И ухото ми долови един шепот от него:
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 Всред мислите от нощните видения, Когато дълбок сън напада човеците,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 Ужас ме обзе, и трепет, И разтърси всичките ми кости;
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Тогава дух премина пред мене; Космите на тялото ми настръхнаха;
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Той застана, но не можах да позная образа му; Призрак се яви пред очите ми; В тишина чух тоя глас:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 Ще бъде ли смъртен човек праведен пред Бога? Ще бъде ли човека чист пред Създателя си?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Ето, Той не се доверява на слугите Си, И на ангелите Си намира недостатък,
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 Колко повече в ония, които живеят в къщи от кал. Чиято основа е в пръстта, И които се смазват като че ли са молци!
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Между заранта и вечерта се събират, Без да усети някой загубват се за винаги.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Величието, което е в тях, не се ли премахва? Умират и то без мъдрост.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
