Йов 31
1 Направих завет с очите си; И как бих погледнал на девица?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Защото какъв дял се определя от Бога отгоре, И какво наследство от Всемогъщия свише?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Не е ли разорение за нечестивия, И погибел за тия, които вършат беззаконие?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Не вижда ли Той пътищата ми? И не брои ли всичките ми стъпки?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Ако съм ходил с лъжата, И ногата ми е бързала на измама,
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 (Но нека ме претеглят в прави везни, За да познае Бог непорочността ми, -)
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Ако се е отклонила ногата ми от пътя, И сърцето ми е последвало очите ми, И ако е залепило петно на ръцете ми,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 То нека сея аз, а друг да яде, И нека се изкоренят произведенията ми
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Ако се е прелъстило сърцето ми от жена, И съм причаквал при вратата на съседа си,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 То нека моята жена меле за другиго, И други да се навеждат над нея;
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Защото това би било гнусно дело, И беззаконие, което да се накаже от съдиите;
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 Понеже това е огън, който изгорява до погубване, И би изкоренил всичките ми плодове.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Ако съм презрял правото на слугата си или на слугинята си, Когато имаха спор с мене,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 То какво бих сторил, когато се подигне Бог? И какво бих Му отговорил, когато посети?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Оня, който е образувал мене в утробата, не образува ли и него? И не същия ли ни образува в утробата?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Ако съм въздържал сиромасите от това, което желаеха, Или съм направил да помрачеят очите на вдовицата,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 Или съм изял сам си залъка си, Без да е яло сирачето от него,
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 (Напротив, от младостта ми то порасте при мене като при баща, И от утробата на майка си съм наставлявал вдовицата; )
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Ако съм гледал някого да гине от нямане дрехи, Или сиромах, че няма завивка,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 И не са ме благославяли чреслата му, Като се е стоплял с вълната от овцете ми;
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Ако съм подигнал ръка против сирачето, Като виждах, че имам помощ в портата;
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 То да падне мишцата ми от рамото, И ръката ми да се пречупи от лакътя;
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Защото погибел от Бога беше ужас за мене, И пред Неговото величие не можех да сторя нищо.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Ако съм турял надеждата си в злато, Или съм рекъл на чистото злато: Ти си мое упование;
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Ако съм се веселил, защото богатството ми бе голямо, И защото ръката ми бе намерила изобилие;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Ако, като съм гледал слънцето, когато изгряваше, Или луната, когато ходеше в светлостта си,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 Се е увлякло тайно сърцето ми, И устата ми са целували ръката ми;
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 И това би било беззаконие, което да се накаже от съдиите, Защото бих се отрекъл от Всевишния Бог.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Ако съм злорадствувал в загиването на мразещия ме, Или ми е ставало драго, когато го е сполетявало зло,
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 (Даже не съм допуснал на устата си да съгрешат Та да иксам живота му с проклетия);
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Ако хората от шатъра ми не са рекли: Кой може да покаже едного, който не е бил наситен от него с месо?
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 (Чужденец не нощуваше вън; Отварях вратата си на пътника);
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Ако съм покривал престъпленията си както Адама Като съм скривал беззаконието си в пазухата си,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 Понеже се боях от голямото множество, И презрението на семействата ме ужасяваше, Така че млъквах и не излизах из вратата;
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 (О, да имаше някой да ме слуша! - Ето виж тука подписа ми; Всемогъщият нека ми отговори!- И да имах акта който противникът ми е написал!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Ето, на рамо щях да го нося, За венец щях да го привържа на себе си!
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Щях да му дам отчет за стъпките си; Като княз щях да се приближа при него-)
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Ако нивата ми вика против мене, И браздите й плачат заедно;
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Ако съм изял плода й без да платя, Или съм изгасил живота на стопаните й;
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Тогава да израстат тръни вместо жито, И вместо ечемик плевели. Свършиха се думите на Иова.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
