Йов 23
1 А Иов в отговор рече:
Felele pedig Jób, és monda:
2 И днес оплакването ми е горчиво; Ръката ми е по-тежка от въздишането ми.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Ах, да бих знаел где да Го намеря! Отишъл бих до престола Му,
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 Изложил бих делото си пред Него, И напълнил бих устата си с доводи,
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 Узнал бих думите, които Той би ми отговорил, И разбрал бих какво щеше да ми рече.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Щеше ли Той да се препира с мене с голямата Си сила? Не! щеше само да внимава в мен.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Тогава би станало явно, че един праведник разисква с Него; И така аз бих се освободил за винаги от Съдията си.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Обаче, ето, отивам напред, но няма Го, И назад, но не го виждам,
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 Наляво, гдето работи, но не мога да Го видя; Крие се надясно, и Го не виждам.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 Знае, обаче, пътя ми; когато ме изпита, Ще изляза като злато.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Ногата ми се е държала здраво в Неговите стъпки; Опазил съм пътя Му без да се отклоня;
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 От заповедите на устните Му не съм се оттеглил назад; Съхранил съм думите на устата Му повече от нужната си храна.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Но Той е на един ум, и кой може да Го отвърне? И каквото желае душата Му, това прави.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Защото върши това, което е определено за мене; И много такива неща има у Него.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Затова, смущавам се в присъствието Му; Когато размишлявам треперя от Него.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 Защото сам Бог е разслабил сърцето ми, И Всемогъщият ме е смутил;
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Тъй като не по причина на тъмнината се отсичат думите ми Нито по причина на мрака, който покрива лицето ми.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
