Йов 21
1 Тогава Иов в отговор рече:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Слушайте внимателно говоренето ми, И с това ме утешавайте.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Потърпете ме, и аз ще говоря; А след като изговоря, присмивайте се.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 За човека ли се оплаквам аз? А как да се не утесни духът ми?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Погледнете на мене, и почудете се, И турете ръка на устата си.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Само да си наумя тия въпроси ужасявам се, И трепет обзема снагата ми.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Защо живеят нечестивите, Остаряват; даже стават и много силни.
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Чадата им се утвърждават заедно с тях пред лицето им, И внуците им пред очите им.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Домовете им са свободни от страх; И Божията тояга не е върху тях.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Говедата им се гонят и не напразно; Юницата им се тели, и не помята.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Пущат чадата си като овце; И децата им скачат.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Пеят при музиката на тъпанчето и арфата, И веселят се при звука на свирката.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Все пак казват Богу: Оттегли се от нас, Защото не искаме да знаем пътищата Ти.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Що е Всемогъщият, та да Му служим? И какво се ползваме, като Го призоваваме?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Ето, щастието им не е в тяхна ръка; Далеч да бъде от мене мъдруването на нечестивите!
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Колко често изгасва светилникът на нечестивите, И дохожда бедствието им върху тях! Бог им разпределя болезни в гнева Си.
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Те са като плява пред вятъра, И като прах от плява, който вихрушката отвява.
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Думате, Бог пази наказанието на тяхното беззаконие за чадата им. По-добре нека въздаде на сами тях, за да го усещат;
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Собствените им очи нека видят гибелта им, И сами те нека пият от гнева на Всемогъщия.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Защото какво наслаждение от дома си има нечестивият след себе си, Когато се преполови числото на месеците му?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Ще научи ли някой Бога на знание, Тъй като Той съди високите?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Един умира в пълно благополучие, Като е във всичко охолен и спокоен;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Ребрата му са покрити с тлъстина, И костите му са напоени с мозък.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 А друг умира в душевна горест, Като никога не е ял с весело сърце.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Заедно лежат в пръстта, И червеи ги покриват.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Ето, зная мислите ви И хитруванията ви за съсипването ми.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Защото думате: Где е къщата на княза? И где е шатърът, гдето живееха нечестивите?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Не сте ли попитали минаващите през пътя? И не разбирате ли бележитите им примери,
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Че нечестивият се пази за ден на погибел, И че в ден на гняв ще бъде закаран?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Кой ще изяви пред лицето му неговия път? И кой ще му въздаде за онова, което е сторил?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Но и той ще бъде донесен в гроба, И ще пази над гробницата си.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Буците на долината ще му бъдат леки; И всеки човек ще отиде подир него, Както безбройни са отишли преди него,
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Как, прочее, ми давате празни утешения, Тъй като в отговорите ви остава само лъжа?
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
