Йов 21
1 Тогава Иов в отговор рече:
Felelt Jób és mondta:
2 Слушайте внимателно говоренето ми, И с това ме утешавайте.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Потърпете ме, и аз ще говоря; А след като изговоря, присмивайте се.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 За човека ли се оплаквам аз? А как да се не утесни духът ми?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Погледнете на мене, и почудете се, И турете ръка на устата си.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Само да си наумя тия въпроси ужасявам се, И трепет обзема снагата ми.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Защо живеят нечестивите, Остаряват; даже стават и много силни.
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Чадата им се утвърждават заедно с тях пред лицето им, И внуците им пред очите им.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Домовете им са свободни от страх; И Божията тояга не е върху тях.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Говедата им се гонят и не напразно; Юницата им се тели, и не помята.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 Пущат чадата си като овце; И децата им скачат.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 Пеят при музиката на тъпанчето и арфата, И веселят се при звука на свирката.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 Все пак казват Богу: Оттегли се от нас, Защото не искаме да знаем пътищата Ти.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 Що е Всемогъщият, та да Му служим? И какво се ползваме, като Го призоваваме?
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Ето, щастието им не е в тяхна ръка; Далеч да бъде от мене мъдруването на нечестивите!
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Колко често изгасва светилникът на нечестивите, И дохожда бедствието им върху тях! Бог им разпределя болезни в гнева Си.
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Те са като плява пред вятъра, И като прах от плява, който вихрушката отвява.
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Думате, Бог пази наказанието на тяхното беззаконие за чадата им. По-добре нека въздаде на сами тях, за да го усещат;
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Собствените им очи нека видят гибелта им, И сами те нека пият от гнева на Всемогъщия.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 Защото какво наслаждение от дома си има нечестивият след себе си, Когато се преполови числото на месеците му?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Ще научи ли някой Бога на знание, Тъй като Той съди високите?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 Един умира в пълно благополучие, Като е във всичко охолен и спокоен;
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 Ребрата му са покрити с тлъстина, И костите му са напоени с мозък.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 А друг умира в душевна горест, Като никога не е ял с весело сърце.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Заедно лежат в пръстта, И червеи ги покриват.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Ето, зная мислите ви И хитруванията ви за съсипването ми.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 Защото думате: Где е къщата на княза? И где е шатърът, гдето живееха нечестивите?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Не сте ли попитали минаващите през пътя? И не разбирате ли бележитите им примери,
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 Че нечестивият се пази за ден на погибел, И че в ден на гняв ще бъде закаран?
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Кой ще изяви пред лицето му неговия път? И кой ще му въздаде за онова, което е сторил?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Но и той ще бъде донесен в гроба, И ще пази над гробницата си.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Буците на долината ще му бъдат леки; И всеки човек ще отиде подир него, Както безбройни са отишли преди него,
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 Как, прочее, ми давате празни утешения, Тъй като в отговорите ви остава само лъжа?
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
