Йов 19
1 Тогава Иов в отговор рече:
Felele pedig Jób, és monda:
2 До кога ще оскърбявате душата ми, И ще ме съкрушавате с думи?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Десет пъти вече стана ме укорявате, Но пак не ви е срам, че ми смайвате главата.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Даже ако наистина съм съгрешил, Грешката ми остава с мене.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Ако непременно искате да се големеете над мене И да хвърляте против мене укора ми,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Знайте сега, че Бог ме повали И ме обиколи с мрежата Си.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Ето, викам: Неправда! Но няма кой да ме чуе; Издавам вик за помощ, но няма съд.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Той е преградил пътя ми, та не мога да премина, И турил е тъмнина в пътеките ми,
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Съблякъл ме е от славата ми, И отнел е венеца от главата ми.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Съкрушил ме е отвсякъде, и аз отивам; И изкоренил е надеждата ми като дърво.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Запалил е тоже против мене гнева Си, И счита ме като един от враговете Си.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Полковете Му настъпват заедно, Та заздравяват пътя си против мене, И разполагат се в стан около шатъра ми.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Отдалечил е от мене братята ми; И ония, които ме познаваха, станаха съвсем чужди за мене.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Оставиха ме ближните ми, И забравиха ме познайниците ми.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Ония, които живеят в дома ми, И слугините ми считат ме като чужд; Странен станах в очите им.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Викам слугата си, и не отговаря, При все че с устата си му се моля.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Дъхът ми е отвратителен на жена ми, И дъхът ми на чадата на чреслата ми.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 И самите малки деца ме презират; Когато ставам говорят против мене.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Всичките ми по-близки приятели се погнусяват от мене; И ония, които възлюбих, обърнаха се против мене.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Костите ми залепват за кожата ми и за месата ми; И отървах се само с кожата на зъбите си.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Смилете се за мене, смилете се за мене, вие приятели мои! Защото ръката Божия се допря до мене.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Защо ме гоните като че ли сте Бог, И не се насищате от плътта ми?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 О, да можеха да се напишат думите ми! Да се начертаеха на книга!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Да се издълбаеха на скала за всегда С желязна писалка и олово!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Защото зная, че е жив Изкупителят ми, И че в последно време ще застане на земята;
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 И, като изтлее след кожата ми това тяло, Пак вън от плътта си ще видя Бога:
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Когото сам аз ще видя, И очите ми ще гледат, и то не като чужденец, За тая гледка дробовете ми се топят дълбоко в мене.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Ако кажете, Как ще го гоним, Тъй като причината на това страдание се намира в самия него!
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Тогава бойте се от меча; Защото гневни са наказанията, нанесени от меча, За да познаете, че има съд.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
