Йов 19
1 Тогава Иов в отговор рече:
Felelt Jób és mondta:
2 До кога ще оскърбявате душата ми, И ще ме съкрушавате с думи?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 Десет пъти вече стана ме укорявате, Но пак не ви е срам, че ми смайвате главата.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Даже ако наистина съм съгрешил, Грешката ми остава с мене.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 Ако непременно искате да се големеете над мене И да хвърляте против мене укора ми,
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Знайте сега, че Бог ме повали И ме обиколи с мрежата Си.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Ето, викам: Неправда! Но няма кой да ме чуе; Издавам вик за помощ, но няма съд.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 Той е преградил пътя ми, та не мога да премина, И турил е тъмнина в пътеките ми,
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 Съблякъл ме е от славата ми, И отнел е венеца от главата ми.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 Съкрушил ме е отвсякъде, и аз отивам; И изкоренил е надеждата ми като дърво.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 Запалил е тоже против мене гнева Си, И счита ме като един от враговете Си.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Полковете Му настъпват заедно, Та заздравяват пътя си против мене, И разполагат се в стан около шатъра ми.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 Отдалечил е от мене братята ми; И ония, които ме познаваха, станаха съвсем чужди за мене.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Оставиха ме ближните ми, И забравиха ме познайниците ми.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Ония, които живеят в дома ми, И слугините ми считат ме като чужд; Странен станах в очите им.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 Викам слугата си, и не отговаря, При все че с устата си му се моля.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 Дъхът ми е отвратителен на жена ми, И дъхът ми на чадата на чреслата ми.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 И самите малки деца ме презират; Когато ставам говорят против мене.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Всичките ми по-близки приятели се погнусяват от мене; И ония, които възлюбих, обърнаха се против мене.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Костите ми залепват за кожата ми и за месата ми; И отървах се само с кожата на зъбите си.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Смилете се за мене, смилете се за мене, вие приятели мои! Защото ръката Божия се допря до мене.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Защо ме гоните като че ли сте Бог, И не се насищате от плътта ми?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 О, да можеха да се напишат думите ми! Да се начертаеха на книга!
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 Да се издълбаеха на скала за всегда С желязна писалка и олово!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 Защото зная, че е жив Изкупителят ми, И че в последно време ще застане на земята;
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 И, като изтлее след кожата ми това тяло, Пак вън от плътта си ще видя Бога:
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 Когото сам аз ще видя, И очите ми ще гледат, и то не като чужденец, За тая гледка дробовете ми се топят дълбоко в мене.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Ако кажете, Как ще го гоним, Тъй като причината на това страдание се намира в самия него!
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Тогава бойте се от меча; Защото гневни са наказанията, нанесени от меча, За да познаете, че има съд.
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
