Йов 16
1 Тогава Иов в отговор рече:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Много такива неща съм слушал; Окаяни утешители сте всички.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Свършват ли се празните думи? Или що ти дава смелост, та отговаряш?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 И аз можех да говоря като вас; Ако беше вашата душа на мястото на моята душа, Можех да натрупам думи против вас И да клатя глава против вас.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Но аз бих ви подкрепил с устата си, И утехата си от устните ми би олекчила скръбта ви.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Ако говоря, болката ми не олеква; И ако мълча, до колко съм по-на покой?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Но сега Той ме много умори; Ти запусти цялото ми семейство.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Набръчкал си ме в свидетелство против мене; И мършавостта ми се издига срещу мене И заявява в лицето ми.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Разкъсва ме в гнева Си, и ме мрази; Скърца със зъбите Си против мене; Неприятелят ми остри очите си върху мене.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Зяпат против мене с устата си, Удрят ме по челюстта с хулене, Трупат се всички против мене.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Бог ме предаде на неправедния, И ме хвърли в ръцете на нечестивите.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Бях в охолност, но Той ме разкъса, Дори хвана ме за врата и строши ме, И постави ме за Своя прицел.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Стрелците Му ме обиколиха; Пронизва бъбреците ми, и не щади; Излива жлъчката ми на земята.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Съсипва ме с удар върху удар; Спуска се върху мене като исполин.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Вретище съших върху кожата си, И окалях рога си в пръстта.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Лицето ми подпухна от плач, И мрачна сянка има върху клепачите ми,
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Ако и да няма неправда в ръцете ми, И да е чиста молитвата ми.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 О земле, не покривай кръвта ми! И за вика ми да няма място за почивка.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Ето и сега, свидетелят ми е на небеса, И свидетелството ми във височините.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Моите приятели ми се присмиват; Но окото ми рони сълзи към Бога,
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Дано Той сам защити човека пред Бога. И човешкия син пред ближния му!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Защото като се изминат малко години Аз ще отида на път, отгдето няма да се върна.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
