Йов 15
1 Тогава теманецът Елифад в отговор рече:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Мъдър човек с вятърничаво ли знание отговаря, И с източен вятър ли пълни корема си?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 С празни думи ли се препира И с безполезни речи?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Наистина ти унищожаваш страха от Бога, И намаляваш моленето пред Него.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Защото беззаконието ти поучава устата ти, И си избрал езика на лукавите.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Твоите уста те осъждат, а не аз; Твоите устни свидетелствуват против тебе.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Ти ли си първородният човек? Или създаден ли си преди хълмите?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Чул ли си ти Божиите тайни намерения? Или си заключил в себе си мъдростта?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 Що знаеш ти, което ние не знаем? Що разбираш ти, което няма у нас?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Има и между нас и белокоси и престарели, По-напреднали на възраст и от баща ти.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Божиите утешения и меките Му към тебе думи Малко нещо ли са за тебе?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Какво те блазни сърцето ти, И на какво смигат очите ти,
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 Та обръщаш духа си против Бога, И изпущаш такива думи из устата си?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Що е човек та да е чист, И роденият от жена та да е праведен?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Ето, на светите Си ангели Той не се доверява, И небесата не са чисти в очите Му;
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 Колко повече е гнусен и непотребен човек, Който пие неправда, като вода!
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Аз ще ти кажа, послушай ме; И това, което съм видял, ще ти изявя,
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 (Което мъдрите не скриха, но възвестиха, Както бяха чули от бащите си;
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 На които биде дадена земята, и само на тях, И чужденец не замина между тях; )
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 Нечестивият се мъчи през всичките си дни; И преброени години са запазени за мъчителя.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 Ужасни гласове има в ушите му, Че като е в спокойствие ще го нападне изтребителят;
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 Не вярва, че ще се върне от тъмнината; И той е очакван от ножа;
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 Скита се да търси хляб, казвайки: Где е? Знае, че денят на тъмнината е готов до ръката му;
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Скръб и тъга го плашат, Като цар приготвен за бой му надвиват.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Понеже той простря ръката си против Бога, И възгордя се против Всемогъщия,
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 Спусна се на Него с корав врат, С дебелите изпъкналости на щитовете си.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Понеже покри лицето си с тлъстината си, И, затлъсти кръста си,
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 Той се засели в разорени градове, В къщи необитаеми, Готови да станат на купове.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 Няма да се обогати, и имотът му няма да трае, Нито ще се навеждат до земята произведенията им.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 Няма да се отърве от тъмнината; Пламък ще изсуши младоците му; И от дишането на Божиите уста ще бъде завлечен.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Нека не се доверява на суетата, самоизмамен; Защото суета ще бъде заплатата му.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Преди времето си ще се изплати, И клонът му няма да раззеленее,
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 Ще изрони неузрялото си грозде като лозата, И ще хвърли цвета си като маслината.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Защото дружината на нечестивите ще запустее; И огън ще пояде шатрите на подкупничеството.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Зачват зло, и раждат беззаконие, И сърцето им подготвя измама.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
