Йов 13
1 Ето, моето око е видяло всичко това, Ухото ми е чуло и го е разбрало.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Което знаете вие, това зная и аз; Не съм по-долен от вас.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Но аз бих говорил на Всемогъщия, И желая да разисквам с Бога;
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Защото вие сте измислители на лъжа; Всинца сте безполезни лекари.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Дано млъкнехте съвсем! И това щеше да ви бъде за мъдрост.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Слушайте сега доводите ми, И дайте внимание в жалбата на устните ми.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Заради Бога несправедливо ли ще говорите? Заради Него измама ли ще изкажете?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Заради Него пристрастие ли ще покажете? Заради Бога ще се съдите ли?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Добро ли е да ви изпита Той? Или ще можете да Го излъжете, както лъжат човека?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Той непременно ще ви изобличи, Ако тайно показвате пристрастие.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Величието Му не ще ли ви уплаши? И ужасът Му не ще ли да ви нападне?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Вашите паметни думи стават пред Него поговорки от пепел; Защитата ви става укрепление от кал.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Млъкнете! оставете ме и аз да говоря; И нека дойде върху мене каквото ще.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Каквото и да стане, ще взема месата си в зъбите си, И ще туря живота в шепата си.
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Ако и да ме убие Той, аз ще Го чакам; Но пак ще защитя пътищата си пред Него.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Даже това ще ми бъде спасение, Че нечестив човек няма да дойде пред Него.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Послушайте внимателно думата ми; И изявлението ми нека бъде в ушите ви.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Ето сега, аз съм наредил делото си; Зная, че ще се оправдая.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Кой е оня, който ще се съди с мене? Защото, ако млъкна, сега ще издъхна.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Само две неща не ми направяй, Тогава не ще се скрия от лицето Ти,
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Не отказвай да оттеглиш ръката Си от мене, И нека ме не уплаши ужасът Ти.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Тогава Ти повикай, и аз ще Ти отговоря; Или аз да говоря, и ти ми отговори.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Колко са беззаконията ми и греховете ми? Яви ми престъплението ми и греха ми.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Защо криеш лицето Си, И ме считаш за Свой неприятел?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Ще изморяваш ли лист отвяван? И ще гониш ли суха плява?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Защо пишеш горести против мене, И ме правиш да наследявам беззаконията на младостта си,
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 И туряш нозете ми в клада, И наблюдаваш всичките ми пътища, Забелязваш дирите на нозете ми?
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 При все, че аз като гнила вещ тлея, Като дреха от молец изядена.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
