Еремия 8
1 В онова време, каза Господ, ще извадят от гробовете им Костите на Юдовите царе и костите на техните първенци, Костите на свещениците и костите на пророците, И костите на ерусалимские жители;
Abban az időben, úgymond az Örökkévaló, kiveszik Jehúda királyainak csontjait és nagyjaik csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait, meg Jeruzsálem lakóinak csontjait sírjaikból
2 И ще ги пръснат пред слънцето и луната И пред всичкото небесно войнство, които те обичаха, На които служиха и които последваха, Които потърсиха и на които се поклониха; Тия кости не ще бъдат събрани нито погребани, Но ще служат за тор по лицето на земята.
és kiterítik a nap elé és a hold elé és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek és amelyeket szolgáltak és amelyek után jártak és amelyeket kerestek s amelyek előtt leborultak; nem szedetnek össze és nem temettetnek el, trágyává lesznek a föld színén.
3 И смъртта ще бъде по-желателна от живота За всичките останали, оцелели от тоя лош род, Които би останали във всичките места, гдето бих ги изгонил, Казва Господ на Силите.
És kívánatosabb lesz a halál az életnél az egész maradéknak, azoknak, kik megmaradtak e gonosz nemzetségből, mind a megmaradt helyeken, ahová eltaszítottam őket, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura.
4 При това рече им: Така казва Господ: Който падне, няма ли да стане? Който се отбие, няма ли да се върне?
Szólj hozzájuk: Így szól az Örökkévaló: vajon elesnek-e és nem kelnek fel, avagy eltér-e és nem tér vissza?
5 Защо, прочее, се отбиха тия Ерусалимски люде С неизменимо отбиване, Като се прилепват за измамата И не искат да се върнат?
Miért pártolt el ez a nép, Jeruzsálem, tartós elpártolással, ragaszkodtak a csalárdsághoz, vonakodtak megtérni?
6 Слушах и чух, но те не говориха право; Няма кой да се кае поради злото си И да рече: Какво сторих! Всеки се връща в своето поприще Както кон, който стремително тича в боя.
Figyeltem és hallottam, nem helyesen beszélnek, nincs senki, ki megbánná gonoszságát, hogy mondaná: mit cselekedtem? Mindnyája eltér futásában, mint a harcban rohanó ló.
7 Даже щъркелът по небето знае определените си времена, И гургулицата, и лястовицата, и жеравът Пазят времето на дохождането си; А Моите люде не знаят закона Господен.
A gólya is, az égen, tudja időszakait, gerlice, fecske és daru megőrzik jöttüknek idejét, de népem nem tudja az Örökkévaló törvényét.
8 Как казвате: Ние сме мъдри, И законът Господен е с нас? Ето, наистина и него Лъжливото перо на книжниците е обърнало в лъжа.
Hogyan mondhatjátok: bölcsek vagyunk és az Örökkévaló tana nálunk van? Ámde, íme hazugul munkált az írók hazug tolla.
9 Мъдрите се посрамиха, Уплашиха се, и хванати бидоха; Ето, отхвърлиха словото Господно; И каква мъдрост има в тях?
Szégyent vallottak a bölcsek, megrettentek és megfogatnak; íme az Örökkévaló igéjét megvetették, hát mi bölcsességük van?
10 Затова, ще дам жените им на други, И нивите им на ония, които ще ги завладеят; Защото всеки от малък до голям, Се е предал на сребролюбие; От пророк до свещеник Всеки постъпва лъжливо.
Azért másoknak adom feleségeiket, mezőiket hódítóknak, mert kicsinytől nagyig mindnyája nyerészkedve nyerészkedik, prófétától papig mindnyája hazugságot cselekszik.
11 И повърхностно лекуваха раната на дъщерята на людете Ми, Като казваха - Мир, мир!, а пък няма мир.
És gyógyítgatták népem leányának romlását könnyedén, azt mondván: béke, béke, de nincs béke!
12 Засрамиха ли се, когато извършиха мерзости? Не, никак не ги досрамя, Нито са знаели да почервенеят; Затова, ще падат между падащите, Ще бъдат поваляни, когато ги накажа казва Господ
Szégyent vallottak, mert utálatosságot cselekedtek: szégyenkezve nem is szégyenkeznek és pirulni nem tudnak, azért elesnek az elesők között, büntetésük idején megbotlanak, mondja az Örökkévaló.
13 Съвършено ще ги изтребя, казва Господ; Не ще има гроздове на лозата Нито смокини на смоковницата, И листът ще повехне, И даже това, което им съм дал, ще избяга от тях.
Elveszítve elveszítem őket, úgymond az Örökkévaló, nincs szőlő a szőlőtőn, nincs füge a fügefán és a levél elhervadt, és amiket adtam nekik, eltűntek tőlük.
14 Защо още седим? Съберете се, нека влезем в укрепените градове, И нека загинем там; Защото Господ нашият Бог не ни е предал на погибел, И напоил ни е с горчива вода, Понеже съгрешихме на Господа.
Mi végett ülünk? Gyűljetek össze, menjünk be az erősített városokba és semmisüljünk meg ott, mert az Örökkévaló, a mi Istenünk, megsemmisített bennünket és méreg vizet adott innunk, mert vétkeztünk az Örökkévaló ellen!
15 Очаквахме мир, но никакво добро не дойде, - Време на изцеление, но, ето, смущение.
Békét remélnek, de semmi jó, gyógyulás idejét, de íme ijedség.
16 Пръхането на конете му се чу от Дан; Цялата страна се потресе от гласа на цвиленията на яките му коне; Защото дойдоха та изпоядоха страната и всичко, що има по нея, Града и ония, които живеят в него.
Dán felől hallatszott lovainak tüsszögése, ménei nyerítésének hangjától rengett az egész ország, jöttek és megemésztették az országot és teljét, a várost és a benne lakókat.
17 Защото, ето, Аз пращам върху вас змии, ехидни, Които не се омайват, Но ще ви хапят, казва Господ.
Mert íme én bocsátok rátok kígyókat, baziliszkokat, amelyek ellen nincs igézés, és megmarnak benneteket, úgymond az Örökkévaló.
18 Дано бих намерил утешение за скръбта си! Сърцето ми е от дън изнемощяло.
Erősítést nekem a bánat ellen, beteg bennem a szívem!
19 Ето, гласът на дъщерята на людете Ми, Която вика от далечна земя, като казва: Господ не е ли в Сион? Царят му не е ли в него? Защо Ме разгневиха с изваяните си идоли, С чужди суети?
Íme hallatszik, népem leányának fohásza a messze földről: vajon az Örökkévaló nincs-e Cziónban, avagy királya nincs-e benne? Miért bosszantottak engem bálványképeikkel, idegen hiábavalóságokkal!
20 Премина жетвата, мина се лятото, И ние не се избавихме.
Elmúlt az aratás, vége van a gyümölcsszedésnek, de mi nem segíttettünk meg!
21 Съкрушен съм поради съкрушението на дъщерята на людете Ми; Помрачен съм; ужас ме обзе.
Népem leányának törése miatt megtörettem, elbúsultam, iszonyat fogott el engem.
22 Няма ли балсама в Галаад? Няма ли там лекар? Защо, прочее, изцеляването на дъщерята на людете Ми не се усъвършенствува?
Nincs-e balzsam Gileádban, avagy nincs ott orvos, miért nem hegedt be népem leányának sebe?
