Еклесиаст 3
1 Има време за всяко нещо, И срок за всяка работа под небето:
Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt.
2 Време за раждане, и време за умиране; Време за насаждане, и време за изкореняване насаденото;
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az ültetés kiszakításának.
3 Време за убиване, и време за изцеляване; Време за събаряне, и време за градене;
Ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a lebontásnak és ideje az építésnek.
4 Време за плачене, и време за смеене; Време за жалеене, и време за ликуване;
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a gyásztartásnak és ideje a tánczolásnak.
5 Време за разхвърляне камъни, и време за събиране камъни; Време за прегръщане, и време за въздържане от прегръщането;
Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak.
6 Време за търсене, и време за изгубване; Време за пазене, и време за хвърляне;
Ideje van a keresésnek és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
7 Време за раздиране, и време за шиене; Време за мълчание, и време за говорене;
Ideje van a megszaggatásnak és ideje az összevarrásnak; ideje van a hallgatásnak és ideje a beszélésnek.
8 Време за обичане, и време за мразене; Време за война, и време за мир.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje van a háborúnak és ideje a békének.
9 Каква полза на оногова, който работи, От онова, в което се труди той?
Mi nyeresége van a munkálónak abban, a miben fáradozik?
10 Видях труда, който даде Бог На човешките чада, за да се трудят в него.
Láttam a bajlódást, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
11 Той е направил всяко нещо хубаво на времето му; Положил е и вечността в тяхното сърце, Без обаче да може човек да издири Отначало до край делото, което е направил Бог.
Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is adta szivükbe, a nélkül bogy az ember fölfoghatná azon művet, melyet Isten alkotott, kezdettől végig.
12 Познах, че няма друго по-добро за тях Освен да се весели всеки, и да благоденства през живота си;
Megismertem, bogy nincs számára jó, hanemha bogy örüljön és jót tegyen magával életében.
13 И още всеки човек да яде и да пие, И да се наслаждава от доброто на всичкия си труд. Това е дар от Бога.
Az is, bármely ember, a ki eszik és iszik és jót élvez minden fáradságáért: Isten adománya az.
14 Познах, че всичко що прави Бог ще бъде вечно; Не е възможно да се притури на него, нито да се отнеме от него; И Бог е направил това, за да Му се боят човеците.
Tudom, hogy mind az, a mit Isten cselekszik, megmarad örökké, ahhoz nem lehet hozzá tenni, sem belőle nem lehet elvenni semmit; Isten pedig úgy cselekedte, hogy féljenek tőle.
15 Каквото съществува е станало вече; И каквото ще стане е станало вече; И Бог издирва наново онова, което е било оттласнато.
A mi lett, már régen van és a mi majd lesz, már régen volt; Isten pedig fölkeresi azt, a mi eltűnt.
16 Видях още под слънцето Мястото на съда, а там беззаконието, - И мястото на правдата, а там неправдата.
És továbbá láttam a nap alatt a jognak helyén ott a gonoszság, és az igazság helyén ott a gonoszság.
17 Рекох в сърцето си: Бог ще съди праведния и нечестивия; Защото има време у Него за всяко нещо и за всяко дело.
Mondtam én szívemben: az igazat és a gonoszt itéli az Isten; mert ideje van minden dolognak és minden cselekedetért ottan.
18 Рекох в сърцето си относно човешките чада, Че това е, за да ги опита Бог, И за да видят те, че в себе си са като животни.
Mondtam én szívemben: az ember fiai kedvéért van az, hogy megvizsgálja őket az Isten, és hogy lássák, hogy ők magukban olyanok mint a barom.
19 Защото каквото постига човешките чада Постига и животните; една участ имат; Както умира единия, така умира и другото; Да! един дух имат всичките; И човек не превъзхожда в нищо животното, Защото всичко е суета.
Mert eset éri az ember fiait, és eset éri a barmot, és azon egy esetjük van: a milyen ennek a halála, olyan annak a halála, és egy lelkük van mindnek; és az ember elsőbbsége az állat fölött semmi, mert minden hiúság!
20 Всички отиват в едно място; Всички са от пръстта, и всички се връщат в пръстта.
Minden anon egy helyre megy, minden a porból lett és minden visszatér a porhoz.
21 Кой знае духът на човешките чада, че възлиза горе, И духът на животното, че слиза долу на земята?
Ki ismeri az ember fiainak lelkét, vajon felszáll-e fölfelé, és a barom lelkét, vajon alászáll-a lefelé a földre?
22 Видях прочее, че за човека няма по-добро, Освен да се радва в делата си; Защото това е делът му; Понеже кой ще го възвърне надире, за да види Онова, което ще бъде подир него?
És láttam, hogy nincsen jobb, mint hogy örűljön az ember a műveivel, mert az az ő osztályrésze; mert ki hozza őt majd ide, hogy nézze azt, a mi utána leszen?
