Деяния 18
1 Подир това Павел тръгна от Атина и дойде в Коринт,
Ezek után Pál Athénből eltávozva, elment Korinthusba.
2 О А когато го замолиха да поседи повечко време, той не склони;
Amikor pedig egy Akvila nevű, pontuszi származású zsidóra talált – aki nem régen jött Itáliából –, és feleségére Priszcillára (mivel Klaudiusz megparancsolta, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozott.
3 И понеже имаше същото занятие, седеше у тях и работеха; защото занятието им беше да правят шатри.
Mivel ugyanolyan mestersége volt, náluk maradt, és dolgozott, ugyanis sátorkészítők voltak.
4 И всяка събота той разискваше в синагогата с юдеи и гърци, и се стараеше да ги убеждава.
Minden szombaton pedig a zsinagógában vitatkozott, és igyekezett mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.
5 А когато Сила и Тимотей слязоха от Македония, Павел се притесняваше от своя дух да свидетелствува на юдеите, че Исус е Христос.
Amikor pedig megérkezett Macedóniából Szilász és Timótheus, a lélek szorongatta Pált, és bizonyságot tett a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
6 Но понеже те се противяха и хулеха, той отърси дрехите си и рече: Кръвта ви да бъде на главите ви; аз съм чист от нея; отсега ще отивам между езичниците.
Amikor pedig azok ellene szegültek és káromlásokat szóltak, ruháiról lerázva a port, ezt mondta nekik: „Véretek szálljon fejetekre, én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.“
7 И като се премести оттам, дойде в дома на някого си на име Тит Юст, който се кланяше на Бога, и чиято къща беше до синагогата.
És elmenve onnan, elment egy Jusztusz nevű, istenfélő ember házához, akinek háza szomszédos volt a zsinagógával.
8 А Крисп, началникът на синагогата, повярва в Господа с целия си дом; и мнозина от Коринтяните, като слушаха, вярваха и се кръщаваха.
Kriszpusz pedig, a zsinagógának feje hitt az Úrban egész háza népével együtt. A korinthusiak közül is sokan, akik hallgatták őt, hittek és megkeresztelkedtek.
9 И Господ каза на Павла нощя във видение: Не не бой се, но говори и не млъквай;
Az Úr pedig éjszaka látomásban Pálnak ezt mondta: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass:
10 защото аз съм с тебе, и никой няма да те нападне та да ти стори зло; защото имам много люде в тоя град.
mert én veled vagyok, és senki sem támad reád, hogy neked ártson, mert nekem sok népem van ebben a városban.“
11 И той преседя там година и шест месеца та ги поучаваше в Божието слово.
És ott lakott egy esztendeig és hat hónapig, tanítva közöttük az Isten igéjét.
12 А когато Галион беше управител в Ахаия, юдеите се подигнаха единодушно против Павла, доведоха го пред съдилището, и казаха:
Amikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték,
13 Тоя убеждава човеците да се кланят на Бога несъгласно закона.
és ezt mondták: „A törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.“
14 Но когато Павел щеше да отвори уста, Галион рече на юдеите: Ако беше ако беше въпрос за някоя неправда или грозно злодеяние, о юдеи, разбира се би трябвало да ви търпя;
Amikor pedig Pál szólásra akarta nyitni száját, Gallió a zsidóknak ezt mondta: „Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket.
15 но ако въпросите са за учение, за имена и за вашия закон, гледайте си сами; аз не ща да съм съдия на такива работи.
De ha tanításról, nevekről és a törvényetekről van vita, ti magatok intézzétek el, mert én ezekben bíró nem akarok lenni.“
16 И изпъди ги от съдилището.
És elűzte őket a törvényszék elől.
17 Тогава те всички хванаха началника на Синагогата Состена, та го биха пред съдилището; но Галион, не искаше и да знае за това.
A görögök pedig mindnyájan megragadták Szószthenészt, a zsinagóga fejét, és verték a törvényszék előtt, de Gallió semmit sem törődött velük.
18 А Павел, след като поседя там още доволно време, прости се с братята си, и отплува за Сирия (и с него Прискила и Акила), като си острига главата в Кенхрея, защото имаше обрек.
Pál pedig, miután még több napig ott maradt, elbúcsúzott az atyafiaktól, Szíriába hajózott, és vele együtt Priszcilla és Akvila, miután fejét Kenkreában megnyírta, mert fogadalmat tett.
19 Като стигнаха Ефес, той ги остави там, а сам влезе в Синагогата и разискваше с юдеите.
Mikor pedig Efezusba jutott, őket ott hagyta, bement a zsinagógába, s vitatkozott a zsidókkal.
20 но се прости с тях, казвайки; Ако ще Бог, пак ще се върна при вас. И отплува от Ефес.
Amikor pedig azok kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem állt rá,
21 А когато го замолиха да поседи повечко време, той не склони;
hanem búcsút vett tőlük, s ezt mondta: „Nekem mindenesetre Jeruzsálemben kell a következő ünnepet töltenem, de ismét eljövök hozzátok, ha Isten akarja.“És elhajózott Efezusból.
22 И като слезе в Кесария, възлезе в Ерусалим та поздрави църквата и после слезе в Антиохия.
Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, majd lement Antiókhiába.
23 И като поседя там няколко време, излезе и обикаляше наред Галатийската и Фригийската страна та утвърждаваше всичките ученици.
Miután ott bizonyos időt eltöltött, elment, sorra végigjárta Galácia tartományát és Frígiát, erősítve a tanítványokat mind.
24 И някой си юдеин на име Аполос, роден в Александрия, човек учен и силен в писанията, дойде в Ефес.
Efezusba pedig egy Apollós nevű, alexandriai származású zsidó érkezett, ékesen szóló férfiú, aki az írásokban tudós volt.
25 Той беше наставен в Господния път, и, бидейки по дух усърден, говореше и поучаваше прилежно за Исуса то а познаваше само Йоановото кръщение,
Őt már megtanították az Úr útjára, és mivel lélekben buzgó volt, nagyon szorgalmasan hirdette, és tanította az Úrról szóló dolgokat, bár csak János keresztségéről tudott.
26 Той почна да говори дързостно в синагогата; но Прискила и Акила, като го чуха, прибраха го и му изложиха по-точно Божия път.
Nagy bátorsággal kezdett beszélni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és világosan kifejtették előtte az Istennek útját.
27 И когато се канеше да замине за Ахаия, братята го насърчиха, и писаха до учениците да го приемат; и той като дойде помогна много на повярвалите чрез благодатта;
Amikor pedig Akhájába akart átmenni, buzdították őt az atyafiak, írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, sokat segített azoknak, akik a kegyelem által hittek.
28 защото силно опровергаваше юдеите, и то публично, като доказваше от писанието, че Исус е Христос.
Mert hatalmasan meggyőzte a zsidókat, a nyilvánosság előtt bebizonyítva az Írásokból, hogy Jézus a Krisztus.
