3 Царе 17
1 А тесвиецът Илия, който бе от галаадските жители, рече на Ахава: В името на живия Господ, Израилевия Бог, Комуто служа, заявявам ти че през тия години няма да падне роса или дъжд освен чрез дума от мене.
És szólt a Tiabébeli Élijáhú, Gileád lakosai közül, Achábhoz: Él az Örökkévaló, Izraél Istene, aki előtt állottam, nem lesz ez években sem harmat, sem eső, hacsak nem igém szerint.
2 И Господното слово дойде към него и рече:
És lett hozzája az Örökkévaló igéje, mondván:
3 Иди от тука, обърни се към изток, и скрий се при потока Херит, който е срещу Иордан.
Menj el innen, fordulj keletnek és rejtőzzél el a Kerít patakjánál, mely a Jordán felől van.
4 Ще пиеш от потока; а на враните заповядах да те хранят там.
És lészen, a patakból fogsz inni, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy ott téged tápláljanak.
5 И той отиде та стори според Господното слово; защото отиде и седна при потока Херит, който е срещу Иордан.
Elment és tett az Örökkévaló igéje szerint; elment és letelepedett a Kerít patakjánál, a mely a Jordán felől van.
6 И враните му донасяха хляб и месо заран, и хляб и месо вечер; а той пиеше от потока.
A hollók pedig vittek neki kenyeret éa húst reggel, meg kenyeret és húst este, és a patakhól ivott.
7 А след известно време потокът пресъхна, понеже на валя дъжд по земята.
És volt napok multán, kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.
8 Тогава Господното слово дойде към него и рече:
Ekkor lett hozzá az Örökkévaló igéje, mondván:
9 Стани, иди в Сарепта сидонска и седи там; ето, заповядах на една вдовица там, да те храни.
Kelj föl, menj Cárefátba, mely Cídóné, és maradj ott: íme megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy téged tápláljon.
10 И тъй, той стана та отиде в Сарепта. И като дойде при градската порта, ето там една вдовица, която събираше дърва; и той извика към нея и рече: Донеси ми, моля, малко вода в съд да пия.
Fölkelt és elment Cárefátba s midőn a város bejáratához ért, íme egy özvegy asszony ott fát szedegetett; megszólította és mondta: Hozz nekem, kérlek, az edényben egy kis vizet, hogy igyam.
11 И като отиваше да донесе, той извика към нея и рече: Донеси ми, моля и залък хляб в ръката си.
Elment, hogy hozza; akkor szólította és mondta: Hozz nekem, kérlek, kezedben egy darab kenyeret.
12 А тя рече: Заклевам се в живота на Господа твоя Бог, нямам ни една пита, но само една шепа брашно в делвата и малко дървено масло в стомната и, ето, събирам две дръвчета, за да ида и да го приготвя за мене и за сина ми да го изядем и да умрем.
Mondta: Él az Örökkévaló, a te Istened, nincsen nekem süteményem, hanem csak egy maroknyi liszt van a vékámban és egy kevés olaj a korsóban; s íme szedegetek két darab fát, hogy lemenjek és elkészítsem a magam és fiam számára, majd megesszük és meghalunk.
13 А Илия й рече: Не бой се; иди, стори както каза; но омеси от него първо за мене една малка пита та ми донеси, а после приготви за себе си и за сина си;
Erre szólt hozzá Élijáhú: Ne félj, menj be, tégy szavad szerint, csakhogy előbb készíts abból számomra egy kis süteményt és hozd ki nekem; a magad és fiad számára készíts utóbb.
14 защото така казва Господ Израилевият Бог: Делвата с брашното няма да се изпразни, нито стомната с маслото ще намалее, до деня, когато Господ даде дъжд на земята.
Mert így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: A lisztes véka nem fogy ki és az olajas korsó nem apad meg mindaddig, míg az Örökkévaló esőt nem ad a föld színére.
15 И тя отиде та стори според каквото каза Илия; и тя и той и домът й ядоха много дни.
Ment tehát és tett Élijáhú szava szerint és evett ő is, amaz is és háza is jó ideig.
16 Делвата с брашното не се изпразни, нито стомната с маслото намаля, според словото, което Господ говори на Илия.
A lisztes véka nem fogyott ki s az olajos korsó nem apadt meg az Örökkévaló szava szerint, melyet szólt Élijáhú által.
17 А след това, синът на жената, домакинята, се разболя; и болестта му бе тъй тежка, щото не остана дишане в него.
És volt e dolgok után, beteg lett a nőnek, a ház asszonyának fia; igen súlyos volt a betegsége, úgy, hogy nem maradt benne lélek.
18 Тогава тя рече на Илия: Какво има между мене и тебе, Божий човече? Дошъл ли си при мене, за да ми припомниш греховете и да умориш сина ми?
Ekkor szólt Élijáhúhoz: Mi közöm hozzád, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékezetembe hozzad bűnömet és megöljed fiamat?
19 А той каза: Дай ми сина си. И като го взе от пазухата й та го изнесе на горната стая, гдето живееше, положи го на леглото си.
Szólt hozzá: Add ide a fiadat! Elvette az öléből, fölvitte az emeleti szobába, ahol ő lakott és ágyára fektette.
20 И извика към Господа и рече: Господи Боже мой! нанесъл ли си зло и на вдовицата, при която живея, като си уморил сина й?
És kiáltott az Örökkévalóhoz és mondta: Örökkévaló, én Istenem, vajon az özveggyel is, kinél tartózkodom, rosszul bánsz, megölvén a fiát?
21 Тогава той се простря три пъти върху детето, и извика към Господа, казвайки: Господи Боже мой, моля Ти се, нека се върне душата на това дете в него.
Ekkor háromszor rányújtózkodott a gyermekre, kiáltott az Örökkévalóhoz és mondta: Örökkévaló, én Istenem, térjen vissza, kérlek, e gyermek lelke ő beléje!
22 И Господ послуша Илиевия глас, та се върна душата на детето в него и то оживя.
És hallgatott az Örökkévaló Élijáhú szavára; visszatért a gyermek lelke ő beléje és föléledt.
23 Тогава Илия взе детето та го занесе от горната стая в къщата и даде го на майка му; и Илия рече: Виж, синът ти е жив.
Ekkor vette Élijáhú a gyermeket, levitte az emeletről a házba és átadta anyjának; mondta Élijáhú: Lásd, él a te fiad!
24 И жената каза на Илия: Сега познавам, че си Божий човек, и че Господното слово, което говориш, е истина.
Erre az asszony így szólt Élijáhúhoz: Most már tudom, hogy Isten embere vagy és az Örökkévaló igéje a szádban igazság.
