< গীতসংহিতা 122 >

1 একটি আরোহণ সংগীত। দাউদের গীত। আমি আনন্দিত হলাম, যখন লোকে আমাকে বলল, “চলো, আমরা সদাপ্রভুর গৃহে যাই।”
Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
2 এখন, হে জেরুশালেম নগরী, তোমার প্রবেশদ্বারের ভিতরে আমরা দাঁড়িয়ে রয়েছি।
Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
3 জেরুশালেম সেই নগরীর মতো নির্মিত যা সংগঠিতরূপে তৈরি হয়েছে।
Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
4 ইস্রায়েলের সমস্ত গোষ্ঠীগুলি— সদাপ্রভুর লোকসকল—এখানে আরাধনা করতে আসে, ইস্রায়েলের বিধিনিয়ম অনুযায়ী তারা সদাপ্রভুর নামের ধন্যবাদ করতে আসে।
A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
5 এই স্থানেই স্থাপিত হয়েছে বিচারের সিংহাসন, এখানেই দাউদ কুলের সব সিংহাসন স্থাপিত।
Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.
6 তোমরা জেরুশালেমের শান্তির জন্য প্রার্থনা করো, “যারা তোমাকে ভালোবাসে, তারা সুরক্ষিত থাকুক।
Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
7 তোমার প্রাচীরের মধ্যে শান্তি বিরাজ করুক, আর তোমার দুর্গগুলির মধ্যে সুরক্ষা থাকুক।”
Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
8 আমার পরিবার ও বন্ধুদের জন্য, আমি বলব “তোমার মধ্যে শান্তি বিরাজ করুক।”
Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
9 সদাপ্রভু আমাদের ঈশ্বরের গৃহের কারণে হে জেরুশালেম, আমি তোমার সমৃদ্ধি কামনা করব।
Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

< গীতসংহিতা 122 >