< Zəbur 82 >

1 Asəfin məzmuru. Allah Öz toplantısında durub, Hökmünü verərək allahlar arasında deyir:
Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.
2 «Nə vaxtadək nahaq hökm verəcəksiniz, Pislərə tərəfkeşlik edəcəksiniz? (Sela)
Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? (Szela)
3 Yoxsulun və yetimin işinə ədalətlə baxın, Məzlumun və fəqirin haqqını verin.
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
4 Yoxsul və möhtacları qurtarın, Pislərin əlindən onları azad edin.
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
5 Nə bilirsiniz, nə də ki anlayırsınız! Yerin təməlləri sarsılır, qaranlıqda dolanırsınız.
Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
6 Demişəm: “Siz allahlarsınız, Hər biriniz Haqq-Taala övladlarısınız”.
Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
7 Lakin insan kimi öləcəksiniz, Adi bir hökmdar kimi torpağa düşəcəksiniz».
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
8 Ey Allah, qalx, dünyaya hakim ol, Çünki bütün millətlərə Sən sahib olacaqsan!
Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

< Zəbur 82 >