Süleymanin Məsəlləri 7
1 Oğlum, sözlərimə bağlı qal, Əmrlərimi özündə saxla.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Əmrlərimə bağlı qalsan, yaşayacaqsan, Təlimimi göz bəbəyin kimi qoru.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Onları üzük kimi barmağına keçir, Ürəyinin lövhəsinə köçür.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Hikmətə de: «Bacımsan», İdraka söylə: «Yaxın dostumsan».
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 Onlar səni əxlaqsız qadından, Şirindilli yad arvaddan qoruyar.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Evimin pəncərəsinin şəbəkəsindən Mən bayıra baxırdım.
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Bir dəstə cahil gənc arasında Qanmaz bir cavanı gördüm.
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Bu qadının evinin tininə yaxın küçədən keçirdi, Onun evi olan yolla gedirdi.
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 Alaqaranlıqda, gün batanda, Gecə düşəndə, hava qaralanda.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Fahişə libaslı, qəlbi fitnə dolu bu qadın Dərhal onu qarşıladı.
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 O hay-küyçüdür, o bihəyadır, Öz evində oturmayandır.
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Gah küçəyə, gah meydanlara çıxar, Hər tin başı bir pusqu qurar.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 O, oğlanı tutub öpdü, Həyasızcasına belə dedi:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 «Ünsiyyət qurbanı kəsməyə borclu idim, Əhdimə bu gün əməl etmişəm.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Ona görə səni görmək üçün qarşına çıxdım, Səni çox axtardım, axır ki tapdım.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Yatağıma Misir kətanından toxunan Əlvan üz çəkmişəm.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Yorğan-döşəyimə Mirra, əzvay, darçın səpmişəm.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Gəl sübhə qədər doyunca sevişək, Eşqdən məst olaq.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Ərim evdə yoxdur, Uzaq bir səfərə gedib.
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Pul kisəsini götürüb, Evə ay bədirlənəndə qayıdacaq».
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Fəndlər işlədib onu tovladı, Şirin dilə tutub yoldan çıxartdı.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Kəsilməyə aparılan bir öküz kimi, Kəməndə salınan bir maral kimi Bu oğlan o qadının ardınca düşdü.
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 Axırda ciyərinə bir ox saplanacaq. Uçub tez tora düşən quş kimi Bu oğlan da canının alınacağını bilmirdi.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 İndi, ey övladlar, mənə qulaq asın, Dilimdən çıxan sözlərə laqeyd olmayın.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Qoyma qəlbin o qadının yollarına meyl etsin, Onun yoluna dönmə.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Çünki o qadın nə qədər insanı qurban edib, Nə qədər adamı öldürüb.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
