Əyyub 6
1 Əyyub belə cavab verdi:
Jób pedig felele, és monda:
2 «Kaş bu dərdim çəkiləydi, Bütün ağrılarım tərəziyə qoyulaydı.
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Onda dənizlərin qumundan ağır gələrdi, Ona görə tez bu sözləri dedim.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Həqiqətən, Külli-İxtiyarın oxları köksümdədir, Ruhum onların zəhərlərini içir. Allahın dəhşətləri mənə hücum çəkir.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Ot olanda vəhşi eşşək anqırarmı? Yem tapanda öküz heç böyürərmi?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Duzsuz, şit yeməyi yemək olarmı? Yumurta ağının dadı varmı?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Belə yeməklərə əl vurmaq istəmirəm, Onlardan iyrənirəm.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Kaş arzuma çataydım, Allah mənə həsrətində olduğumu verəydi,
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Lütf edib məni əzsə belə, Əldən cəld olub həyatımın bağını kəssə belə,
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Mən yenə ovunardım, Bu amansız dərdimə baxmayaraq Müqəddəs Olanın sözlərini inkar etmədiyimə görə sevinərdim.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Nə gücüm var ki, gözləyim? Sonum nə qədərdir ki, səbir edim?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Daş qədər güclüyəmmi? Ətim tuncdandırmı?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Əlacsız qalanda Özümə kömək etməyə gücüm çatarmı?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 İnsan Külli-İxtiyarın qorxusundan vaz keçsə belə, Çarəsiz qalanda ona dostun sədaqəti gərəkdir.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Qardaşlarım mənə bir vadi kimi xəyanət etdi, Çaylar kimi axıb getdi.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Bu vadilər buzlar əriyəndə daşar, Qar suları ilə dolar.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Bu vadilər quraq vaxtı quruyar, İstidə yataqlarından yox olar.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Bu vadilərə görə karvanlar yolunu azar, Səhraya çıxanda həlak olar.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Temanın karvanları su axtarar, Səbadan gələn səyyahlar ora ümid bağlar.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Amma ora çatanda ümid bağladıqlarına peşman olar, Mat-məəttəl qalar.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 İndi siz də mənim üçün bir heç olmusunuz, Bu dəhşətə baxıb qorxursunuz.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Mən demişəmmi “Mənə nəyisə verin, Var-dövlətinizdən mənə rüşvət göndərin?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Yaxud da məni düşmən əlindən qurtarın, Zalımların əlindən azad edin?”
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Mən susum, siz mənə öyrədin, Nə səhv etmişəmsə, mənə göstərin.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Doğru söz kəsərli olar, Sizin bu iradınız bəs nəyi sübut edir?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Niyə sözlərimi qınamaq istəyirsiniz? Niyə mən biçarənin dediyini boşboğazlıq sanırsınız?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Yetim üçün belə, püşk atırsınız, Dostunuzu satırsınız.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 İndi lütf edib mənə baxın, Bax mən üzünüzə ağ yalan demərəm.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Atın haqsızlığı, haqsızlıq etməyin, Düşünün ki, bu davada mən haqlıyam.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Dilimdən haqsız söz çıxırmı? Pis şeyləri ağzıma alırammı?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
