Əyyub 3
1 Bundan sonra Əyyub ağzını açıb öz doğulduğu günə lənət etdi.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Dilə gəlib belə dedi:
És szóla Jób, és monda:
3 «Kaş ki mən doğulan gün yox olaydı, “Oğlun oldu!” deyilən gecə yox olaydı.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 O gün qara gələydi, Allah göydən o günün qayğısına qalmayaydı, O gün üçün sabah açılmayaydı.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 O günü zülmət, qatı qaranlıq bürüyəydi, Üzünü bulud tutaydı, Nurunu qaranlıq batıraydı.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 O gecəni zil qaranlıq udub yeyəydi, İlin günləri arasında fərəh tapmayaydı, Ayın günləri sırasına girməyəydi.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Kaş o gecə qısır olaydı, Sevincsiz, səssiz qalaydı!
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Günlərə lənət oxuyanlar, Livyatanı oyatmağa mahir olanlar Qoy o günə lənət yağdırsın.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Dan ulduzları sönəydi, İşığa olan ümidləri boşa çıxaydı, Sübhün nuru görünməyəydi.
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Əfsus ki O, anamın bətninin qapılarını bağlamadı, Gözlərimi əzabsız saxlamadı.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Niyə doğulanda mən ölmədim, Bətndən çıxarkən nəfəsim kəsilmədi?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Niyə məni dizlərin arasından aldılar, Əmizdirmək üçün ağzıma döş saldılar?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Belə olmasaydı, indi rahat uzanardım, Yatıb dincələrdim
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 Özləri üçün viranə şəhərləri tikən Dünya padşahları və müşavirlərlə,
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 Evlərini gümüşə qərq edən Qızıl xəzinəsi olan rəhbərlərlə.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Niyə bətndən yarımçıq uşaq tək düşmədim? Niyə işıq üzü görməyən körpə kimi basdırılmadım?
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Orada pis adamlar belə, kini atır, Yorğunlar rahatlıq tapır,
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Məhbuslar dinc yaşayır, Nəzarətçinin səsi çıxmır.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Orada kiçik də, böyük də vardır, Qul ağasından da azaddır.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Niyə əzab çəkənlər işıq üzü görür, Əziyyət içində olanlar həyata gəlir?
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 Ölüm arzulayırlar amma tapmırlar, Dəfinə axtarmaqdan da çox onu axtarırlar,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Onlar məzar tapanda fərəhlənər, Şadlanaraq sevinər.
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 Hara getdiyi bilinməyən insana, Ətrafına Allah sədd çəkdiyi adama niyə ömür verilir?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Çörəkdən əvvəl ah-zar gəlir, Nalələrim sular kimi tökülür.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Çəkindiyim şeylər üzərimə tökülür, Qorxduğum şeylər başıma gəlir.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Rahatlığım, sakitliyim, dincliyim yoxdur, Ancaq sıxıntım vardır».
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
