Əyyub 16
1 Əyyub belə cavab verdi:
Felele pedig Jób, és monda:
2 «Bu cür sözləri çox eşitmişəm, Hamınız adamincidən təsəlliçilərsiniz.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Bu boş söhbətləriniz qurtaracaqmı? Sizi nə vadar edir, belə danışırsınız?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Siz mənim yerimdə olsaydınız, mən də belə deyərdim. Əleyhinizə yaxşı-yaxşı sözlər düzüb başımı yelləyərdim.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Ağzım ürəkləndirici sözlər deyərdi, Dilimdən təsəlliverici sözlər çıxarardım, Mən sizi ovudardım.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Danışmağımla dərdim azalmır, Susuram, nə dəyişir?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Ay Allah, məni taqətdən saldın, Bütün külfətimi darmadağın etdin.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Sıxılıb əzilməyim buna şahiddir, Taqətsizliyim əleyhimə çıxıb şahidlik edir.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Allah məni qəzəbi ilə parçalayır, Mənə nifrət edir, dişlərini qıcıdır, Düşmənim gözlərini mənə dikir.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Mənə qarşı insanlar dodaq büzür, Həqarətlə üzümə şillə vurur, Mənə qarşı əlbir olur.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Allah məni haqsızlara təslim etdi, Pislərin əlinə verdi.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Rahat yaşayırdım, Allah məni pərən-pərən saldı, Boynumdan tutub yerə vurdu, məni Özünə hədəf etdi.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Onun oxçuları ətrafımı aldı, Aman vermədən böyrəklərimi deşdilər, Ödümü yerə tökdülər.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Bədənimə yara üstündən yara vurulur, Cəngavər tək üzərimə yüyürürlər.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Əynimə çul tikmişəm, Qürurumu yerə atmışam.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Ağlamaqdan üzüm qızardı, Kirpiklərimin altı-üstü kölgə saldı.
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Yenə də zalımlıq əlimdən gəlmir, Sənə səmimiyyətlə dua edirəm.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Ey torpaq, qanımın üstünü örtmə, Qoy heç nə mənim naləmi saxlamasın.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Lap indidən şahidim göylərdədir, Himayədarım yüksəklərdədir.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Dostlarım məni ələ salır, Gözlərim Allaha baxıb ağlayır.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Bəşər oğlu qonşusu üçün yalvardığı kimi Biri də mən insandan ötrü qoy Allaha yalvarsın.
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Çünki bir neçə il keçəndən sonra Gedər-gəlməz yola gedəcəyəm.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
