সামসঙ্গীত 109
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 ২ কিয়নো দুষ্ট আৰু ছলনাকাৰী লোকে মোৰ বিৰুদ্ধে মুখ মেলিছে; তেওঁলোকে মিছলীয়া জিভাৰে মোৰ বিৰুদ্ধে কথা কৈছে।
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 ৪ মোৰ প্ৰেমৰ পৰিবর্তে তেওঁলোকে মোৰ বিৰুদ্ধে শত্ৰুতা কৰিছে; কিন্তু মই হ’লে তেওঁলোকৰ বাবে প্ৰাৰ্থনাত লাগি থাকোঁ।
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 ১৬ কাৰণ তেওঁলোকে কেতিয়াও দয়া দেখুৱাৰ কথা মনলৈ নানে, কিন্তু দুখী, দৰিদ্র আৰু হতাশগ্রস্ত লোকসকলক বধ কৰিবৰ কাৰণে তাড়না কৰে।
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 ১৭ তেওঁলোকে শাও দিবলৈ ভাল পায়; সেই শাও তেওঁলোকৰ ওপৰলৈকে আহঁক। তেওঁলোকে আশীৰ্ব্বাদ ঘৃণা কৰে; সেয়ে আশীর্বাদ তেওঁলোকৰ পৰা দূৰ হওঁক।
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 ১৮ তেওঁলোকে শাওক নিজৰ বস্ত্ৰৰ দৰে পিন্ধিলে; সেয়ে পানীৰ নিচিনাকৈ তেওঁলোকৰ অন্তৰত প্রৱেশ কৰিলে, তেওঁলোকৰ অস্থিবোৰে তেলৰ নিচিনাকৈ শুহি ল’লে।
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 ২১ কিন্তু হে মোৰ প্রভু যিহোৱা, তোমাৰ নামৰ অর্থে মোৰ পক্ষে দয়া ব্যৱহাৰ কৰা; কিয়নো তোমাৰ মঙ্গলময় অসীম প্রেমেৰে মঙ্গলময়, এতেকে মোক উদ্ধাৰ কৰা।
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 ২৮ তেওঁলোকে শাও দিয়ক, কিন্তু তুমি হ’লে আশীৰ্ব্বাদ কৰিবা; তেওঁলোকে উঠিলে লজ্জিত হ’ব; কিন্তু তোমাৰ দাস আনন্দিত হ’ব।
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
