যোব 6
Felelt Jób és mondta:
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 ৪ কিয়নো সৰ্ব্বশক্তিমান জনাৰ বাণবোৰ মোৰ অন্তৰত সোমাল, মোৰ প্ৰাণে সেইবোৰৰ বিষ পান কৰিছে; ঈশ্বৰীয় ত্ৰাস সৈন্য সমূহে মোৰ বিৰুদ্ধে বেহু পাতিছে।
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 ১০ সেয়ে হোৱা হ’লেও মই শান্ত্বনা পালোহেঁতেন, এনে কি, মই নিদাৰুণ যান্ত্ৰণাতো উল্লাস কৰিলোহেঁতেন; কিয়নো মই পবিত্ৰ জনাৰ বাক্য অস্বীকাৰ কৰা নাই।
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 ১৪ নিৰাশ হৈ যোৱা জনে নিজ বন্ধুৰ পৰা দয়া পাব লাগে; সেয়ে নহ’লে কিজানি তেওঁ সৰ্ব্বশক্তিমান জনাৰ ভক্তি ত্যাগ কৰিব।
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 ২৬ তুমি কি বায়ুতুল্য কথাৰে নিৰাশজনক আচৰণ কৰিবা, নে তুমি মোক বাক্যৰে অবহেলা কৰাৰ পৰিকল্পনা কৰিছা?
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 ২৯ মই মিনতি কৰোঁ, তোমালোকে পুনৰায় আৰম্ভ কৰা, কোনো অন্যায় নহওঁক; আকৌ কওঁ, পুনৰায় আৰম্ভ কৰা, মোৰ ধাৰ্মিকতা এতিয়াও থিৰে আছে।
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
