যোব 30
1 ১ কিন্তু এতিয়া যিবিলাকৰ বাপেকহঁতক, মোৰ মেৰৰ জাক ৰখা কুকুৰৰ লগতো থবলৈ মই হেয়জ্ঞান কৰিছিলোঁ, মোতকৈ কম বয়সীয়া সেই মানুহবিলাকে মোক হাঁহে।
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 ৩ সিহঁত অন্নৰ অভাৱত ভোকত ক্ষীণ হয়; সিহঁতে বহু কালৰ পৰা উচ্ছন্ন আৰু ধ্বংস হোৱা মৰুভূমি কামুৰি খায়।
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 ১১ কিয়নো ঈশ্বৰে তেওঁৰ ধনুৰ জোঁৰ এৰি দিলে আৰু মোক দুখ দিলে; সেই কাৰণে সিহঁতে মোৰ আগত নিজ নিজ মুখৰ লাগাম পেলাই দিয়ে।
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 ১২ মোৰ সোঁফালে নীহ লোকবিলাক উঠে; সিহঁতে মোৰ ভৰি ঠেলি ঠেলি দিয়ে, আৰু মোৰ বিৰুদ্ধ নিজ নিজ বিনাশক গড় নৰে।
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 ১৪ গড় ভাঙি উলিওৱা বহল বাটেদি যেনেকৈ শত্ৰু আহে, সিহঁতেও তেনেকৈ আহে; সেই ভঙাইদি সোমাই সিহঁতে মোক আক্ৰমণ কৰে।
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 ১৫ নানা ত্ৰাসে মোক ধৰিছে; বতাহৰ দৰে মোৰ মান-মৰ্য্যদা সেইবোৰে উড়ুৱাই নিছে; আৰু মোৰ মঙ্গল মেঘৰ নিচিনাকৈ নাইকিয়া হৈছে।
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 ২০ মই তোমাৰ আগত কাতৰোক্তি কৰোঁ, কিন্তু তুমি মোক উত্তৰ নিদিয়া; মই থিয় হৈ থাকোঁ, কিন্তু তুমি মোলৈ চাই থাকা মাথোন।
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 ২৫ দুৰ্গতিত পৰা লোকৰ নিমিত্তে মই ক্ৰন্দন নকৰিছিলোঁ নে? আৰু দীনহীনৰ নিমিত্তে মনত দুখ নাপাইছিলোঁ নে?
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 ৩১ সেই দেখি মোৰ বীণাৰ মাত শোকৰ শব্দত পৰিণত হৈছে, আৰু মোৰ বাঁহীৰ স্বৰ সলনি হৈ ক্ৰন্দনকাৰীসকলৰ মাত হৈছে।
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
