< Zǝbur 63 >

1 Dawut yazƣan küy (u Yǝⱨudadiki qɵl-bayawanda bolƣan qaƣda yezilƣan): — I Huda, Sǝn mening ilaⱨimdursǝn, Tǝxnaliⱪ bilǝn Seni izdidim! Mǝn ⱪurƣaⱪ, qangⱪaⱪ, susiz zeminda turup, Jenim Sanga intizar, ǝtlirim tǝlmürüp intilarki —
Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
2 Muⱪǝddǝs jayingda Sanga kɵz tikip ⱪariƣinimdǝk, Mǝn yǝnǝ zor ⱪudriting wǝ uluƣluⱪungni kɵrsǝm!
Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
3 Ɵzgǝrmǝs muⱨǝbbiting ⱨayattinmu ǝzizdur; Lǝwlirim Seni mǝdⱨiyilǝydu;
Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
4 Xu sǝwǝbtin tirik bolsamla, Sanga tǝxǝkkür-mǝdⱨiyǝ oⱪuymǝn, Sening namingda ⱪollirimni kɵtürimǝn.
Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
5 Jenim nazunemǝtlǝrdin ⱨǝm mayliⱪ gɵxlǝrdin ⱪanaǝtlǝngǝndǝk ⱪanaǝtlǝndi; Aƣzim eqilip hux lǝwlirim Sanga mǝdⱨiyilǝrni yangritidu;
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
6 Ornumda yetip Seni ǝsliginimdǝ, Tün keqilǝrdǝ Seni seƣinip oylinimǝn.
Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
7 Qünki Sǝn manga yardǝmdǝ bolup kǝlgǝnsǝn; Sening ⱪaniting sayisidǝ xad-huramliⱪta nahxilarni yangritimǝn.
Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
8 Mening jenim Sanga qing qaplixip mangidu, Sening ong ⱪolung meni yɵlimǝktǝ.
Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
9 Biraⱪ jenimni yoⱪitixⱪa izdǝwatⱪanlar yǝr tǝktilirigǝ qüxüp ketidu.
Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
10 Ularning ⱪeni ⱪiliq tiƣida tɵkülidu, Ular qilbɵrilǝrgǝ yǝm bolidu.
Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
11 Lekin padixaⱨ Hudadin xadlinidu; Uning nami bilǝn ⱪǝsǝm ⱪilƣanlarning ⱨǝmmisi roⱨlinip xadlinidu; Qünki yalƣan sɵzligüqilǝrning zuwani tuwaⱪlinidu.
A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

< Zǝbur 63 >