Job 13
1 Ja, alltsammans har mitt öga sett, mitt öra har hört det och nogsamt givit akt.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 Vad I veten, det vet också jag; icke står jag tillbaka för eder.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Men till den Allsmäktige vill jag nu tala, det lyster mig att gå till rätta med Gud.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 Dock, I ären män som spinna ihop lögn, allasammans hopsätten I fåfängligt tal.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 Om I ändå villen alldeles tiga! Det kunde tillräknas eder som vishet.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Hören nu likväl mitt klagomål, och akten på mina läppars gensagor.
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Viljen I försvara Gud med orättfärdigt tal och honom till förmån bruka oärligt tal?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Skolen I visa eder partiska för honom eller göra eder till sakförare för Gud?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Icke kan sådant ändas väl, när han håller räfst med eder? Eller kunnen I gäckas med honom, såsom man kan gäckas med en människa?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 Nej, förvisso skall han straffa eder, om I visen en hemlig partiskhet.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Sannerligen, hans majestät skall då förskräcka eder, och fruktan för honom skall falla över eder.
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Edra tänkespråk skola då bliva visdomsord av aska, edra försvarsverk varda såsom vallar av ler.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Tigen nu för min, så skall jag tala, gånge så över mig vad det vara må.
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Ja, huru det än går, vill jag fatta mitt kött mellan tänderna och taga min själ i min hand.
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Må han dräpa mig, jag hoppas intet annat; min vandel vill jag ändå hålla fram inför honom.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 Redan detta skall lända mig till frälsning, ty ingen gudlös dristar komma inför honom.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hören, hören då mina ord, och låten min förklaring tränga in i edra öron.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Se, här lägger jag saken fram; jag vet att jag skall befinnas hava rätt.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Eller gives det någon som kan vederlägga mig? Ja, då vill jag tiga -- och dö.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Allenast två ting må du ej göra mot mig, så behöver jag ej dölja mig inför ditt ansikte:
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 din hand må du ej låta komma mig när, och fruktan för dig må icke förskräcka mig.
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Sedan må du åklaga, och jag vill svara, eller ock skall jag tala, och du må gendriva mig.
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 Huru är det alltså med mina missgärningar och synder? Låt mig få veta min överträdelse och synd.
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Varför döljer du ditt ansikte och aktar mig såsom din fiende?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Vill du skrämma ett löv som drives av vinden, vill du förfölja ett borttorkat strå?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 Du skriver ju bedrövelser på min lott och giver mig till arvedel min ungdoms missgärningar;
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 du sätter mina fötter i stocken, du vaktar på alla vägar, för mina fotsulor märker du ut stegen.
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 Och detta mot en som täres bort lik murket trä, en som liknar en klädnad sönderfrätt av mal!
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
