Psaltaren 106
1 Halleluja! Tacken HERREN, ty han är god, ty hans nåd varar evinnerligen.
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Vem kan uttala HERRENS väldiga gärningar och förkunna allt hans lov?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Saliga äro de som akta på vad rätt är, de som alltid öva rättfärdighet.
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Tänk på mig, HERRE, efter din nåd mot ditt folk, besök mig med din frälsning,
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 så att jag med lust får se dina utvaldas lycka, glädja mig med ditt folks glädje, berömma mig med din arvedel.
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Vi hava syndat likasom våra fäder, vi hava gjort illa, vi hava varit ogudaktiga.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Våra fäder i Egypten aktade icke på dina under; de tänkte icke på dina många nådegärningar, utan voro gensträviga vid havet, invid Röda havet.
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 Men han frälste dem för sitt namns skull, för att göra sin makt kunnig.
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 Han näpste Röda havet, så att det blev torrt, och förde dem genom djupen såsom genom en öken.
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 Han frälste dem från deras motståndares hand och förlossade dem ifrån fiendens hand.
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 Vattnet övertäckte deras ovänner; icke en enda av dem blev kvar.
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 Då trodde de på hans ord, då sjöngo de hans lov.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 Men snart glömde de hans gärningar, de förbidade icke hans råd.
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 De grepos av lystnad i öknen och frestade Gud i ödemarken.
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 Då gav han dem vad de begärde, men sände tärande sjukdom över dem.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 Och de upptändes av avund mot Mose i lägret, mot Aron, HERRENS helige.
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 Men jorden öppnade sig och uppslukade Datan och övertäckte Abirams hop.
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 Och eld begynte brinna i deras hop, en låga brände upp de ogudaktiga.
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 De gjorde en kalv vid Horeb och tillbådo ett gjutet beläte;
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 sin ära bytte de bort mot bilden av en oxe, som äter gräs.
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 De glömde Gud, sin frälsare, som hade gjort så stora ting i Egypten,
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 så underbara verk i Hams land, så fruktansvärda gärningar vid Röda havet.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Då hotade han att förgöra dem; men Mose, den man som han hade utvalt, trädde fram såsom medlare inför honom till att avvända hans vrede, så att den icke skulle fördärva.
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 De föraktade det ljuvliga landet och trodde icke på hans ord.
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 De knorrade i sina tält och lyssnade icke till HERRENS röst.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 Då lyfte han upp sin hand mot dem och svor att slå ned dem i öknen,
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 att slå ned deras barn ibland hedningarna och förströ dem i länderna.
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 Och de slöto sig till Baal-Peor och åto det som var offrat åt döda.
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 De förtörnade Gud med sina gärningar, och en hemsökelse bröt in över dem.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Men Pinehas trädde fram och skipade rätt, och så upphörde hemsökelsen;
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 det vart honom räknat till rättfärdighet från släkte till släkte, för evig tid.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 De förtörnade honom ock vid Meribas vatten, och det gick Mose illa för deras skull.
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 Ty de voro gensträviga mot hans Ande, och han talade obetänksamt med sina läppar.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 De förgjorde icke de folk om vilka HERREN hade givit dem befallning,
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 utan beblandade sig med hedningarna och lärde sig deras gärningar.
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 De tjänade deras avgudar, och dessa blevo dem till en snara.
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 Och de offrade sina söner och döttrar till offer åt onda andar.
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 Ja, de utgöto oskyldigt blod, sina söners och döttrars blod och offrade dessa åt Kanaans avgudar; och landet vart ohelgat genom blodskulder.
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 Så blevo de orena genom sina gärningar och betedde sig trolöst i sina verk.
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 Då upptändes HERRENS vrede mot hans folk, och hans arvedel blev honom en styggelse.
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 Och han gav dem i hedningars hand, så att de som hatade dem fingo råda över dem.
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 Deras fiender trängde dem, och de blevo kuvade under deras hand.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Många gånger räddade han dem, men de voro gensträviga i sin egenvilja och förgingos så genom sin missgärning.
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 Men han såg till dem i deras nöd, när han hörde deras rop.
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 Och han tänkte, dem till fromma, på sitt förbund och ömkade sig efter sin stora nåd.
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 Och han lät dem finna barmhärtighet inför alla dem som hade fört dem i fångenskap.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 Fräls oss, HERRE, vår Gud, och församla oss från hedningarna, så att vi få prisa ditt heliga namn och berömma oss av ditt lov.
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Lovad vare HERREN, Israels Gud, från evighet till evighet! Och allt folket säge: »Amen, Halleluja!»
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
