< Psaltaren 89 >
1 En undervisning Ethans, dens Esrahitens. Jag vill sjunga om Herrans nåde evinnerliga, och hans sanning förkunna med minom mun, ifrå slägte till slägte;
Oktató dal az ezráchi Étántól. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
2 Och säger alltså, att en evig nåd skall uppgå; och du varder dina sanning i himmelen troliga hållandes.
Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
3 Jag hafver gjort ett förbund med minom utkorade; minom tjenare David hafver jag svorit:
Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
4 Jag skall förskaffa dig en evig säd, och bygga din stol ifrå slägte till slägte. (Sela)
mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
5 Och himlarna, Herre, skola prisa din under, och dina sanning, uti de heligas församling.
És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
6 Ty ho kan i skyn liknas vid Herran; och ibland gudarnas barn Herranom lik vara?
Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
7 Gud är fast mägtig uti de heligas församling, och underlig öfver alla de som omkring honom äro.
Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
8 Herre Gud Zebaoth, ho är såsom du, en mägtig Herre? Och din sanning är allt omkring dig.
Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
9 Du råder öfver det stormande hafvet; du styrer dess böljor, när de upphäfva sig.
Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
10 Du slår Rahab till döds; du förströr dina fiendar, med dinom starka arm.
Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
11 Himmel och jord äro din; du hafver grundat jordenes krets, och hvad deruti är.
Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
12 Norr och söder hafver du skapat; Thabor och Hermon fröjdar sig i ditt Namn.
Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.
13 Du hafver en väldig arm; stark är din hand, och hög är din högra hand.
Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
14 Rättfärdighet och dom är dins stols stadfästelse; nåd och sanning äro för ditt ansigte.
Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
15 Väl är de folke, som fröjdas kan; Herre, de skola vandra i dins ansigtes ljus.
Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.
16 De skola dagliga öfver ditt Namn glade vara, och i dine rättfärdighet härlige vara.
Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
17 Ty du äst deras starkhets berömmelse, och genom dina nåde skall du upphöja vårt horn.
Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
18 Ty Herren är vår sköld, och den Helige i Israel är vår Konung.
Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
19 På den tiden talade du i en syn till dina heliga, och sade: Jag hafver uppväckt en hjelta, den hjelpa skall; jag hafver upphöjt en utkoradan utu folket.
Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;
20 Jag hafver funnit min tjenare David; jag hafver smort honom med mina helga oljo.
megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
21 Min hand uppehåller honom, och min arm skall styrka honom.
A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
22 Fienderna skola icke vara honom öfvermägtige, och de orättfärdige skola icke förtrycka honom;
Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
23 Utan jag skall slå hans ovänner för honom, och de honom hata, vill jag plåga.
Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
24 Men min sanning och nåd skall när honom vara; och hans horn skall i mitt Namn upphöjdt varda.
Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
25 Jag skall sätta hans hand uti hafvet, och hans högra hand uti älfverna.
Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
26 Han skall kalla mig alltså: Du äst min fader, min Gud och tröst, den mig hjelper.
Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
27 Och jag skall göra honom till första sonen, den aldrahögsta ibland Konungarna på jordene.
én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
28 Jag vill behålla honom mina nåd evinnerliga, och mitt förbund skall honom fast blifva.
Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
29 Jag skall gifva honom en evig säd, och hans stol uppehålla, så länge himmelen varar.
Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
30 Men om hans barn min lag öfvergifva, och i minom rättom icke vandra;
Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
31 Om de mina stadgar ohelga, och min bud icke hålla;
ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:
32 Så vill jag hemsöka deras synd med ris, och deras missgerningar med plågor.
vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
33 Men mina nåd vill jag icke vända ifrå honom, och icke låta mina sanning fela.
De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
34 Jag vill icke ohelga mitt förbund, och icke ogildt göra hvad af minom mun utgånget är.
Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
35 Jag hafver en gång svorit vid mina helighet: Jag vill icke ljuga for David;
Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
36 Hans säd skall evig vara, och hans stol för mig såsom solen.
Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
37 Såsom månen skall han evinnerliga vid magt hållen varda, och såsom de vittne i skyn viss vara. (Sela)
mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.
38 Men nu bortdrifver du och förkastar, och vredgas med dinom smorda.
De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
39 Du bryter dins tjenares förbund, och trampar hans krono neder på jordena.
Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
40 Du nederrifver alla hans murar, och låter hans fäste afbrytas.
Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
41 Honom beröfva alle de der framom gå; han är sinom grannom ett gabberi vorden.
kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
42 Du upphöjer hans ovänners högra hand, och gläder alla hans fiendar.
Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
43 Ock hafver du hans svärds kraft borttagit, och låter honom ingen seger vinna i stridene.
Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.
44 Du förstörer hans renhet, och kastar hans stol till jordena.
Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
45 Du förkortar hans ungdoms tid, och betäcker honom med blygd. (Sela)
Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
46 Herre, huru länge vill du dig så allstinges fördölja; och låta dina grymhet brinna såsom en eld?
Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
47 Tänk huru stackot mitt lif är; hvi vill du alla menniskor fåfängt skapat hafva?
Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
48 Hvilken är den der lefver, och intet ser döden; den sina själ friar utu helvetes hand? (Sela) (Sheol )
Mely férfi él és nem lát halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától? Széla. (Sheol )
49 Herre, hvar är den förra din nåd, den du David i dine sanning svorit hafver?
Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
50 Tänk, Herre, på dina tjenares försmädelse, den jag bär i mitt sköt, af allom så mångom folkom;
Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
51 Dermed, Herre, dine fiender dig försmäda; der de med försmäda, och med fötterna trampa på din smorda.
melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
52 Lofvad vare Herren evinnerliga. Amen, Amen.
Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!