Job 28
1 Silfret hafver sin gång, och guldet sitt rum, der det verkas.
Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
2 Jern tager man utaf jordene, och utaf stenar smälter man koppar.
a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
3 På mörkret varder ju en tid ände, och finner ju någor på sistone det fördolda.
Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
4 Det springer ut en sådana bäck, att de, som bo deromkring, icke kunna gå deröfver till fots; han varder menniskomen allt för djup, och flyter sin kos.
Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
5 Man får ock eld nedan utu jordene; der dock ofvantill bröd växer.
A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
6 Man finner saphir på somlig rum, och jordklimpar, der guld är uti.
Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
7 Den stigen hafver ingen fogel kunnat, och intet gamsöga sett;
Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
8 De stolta barn hafva icke trampat honom, och intet lejon gångit deruppå.
nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
9 Bär man också handena på stenen, och grafver bergen omkull.
A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
10 Man grafver bäcker utu hällebergen, och allt det kosteligit är, ser ögat.
A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
11 Man förtager strömmom vattnet, och hafver fram i ljuset det derutinnan fördoldt är.
Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
12 Huru vill man nu vishet finna, och hvar är rummet till förståndighet?
De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
13 Ingen vet hvar hon ligger; och varder icke funnen i de lefvandes lande.
Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
14 Afgrundet säger: Hon är icke i mig; och hafvet säger: När mig är hon icke.
A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
15 Man kan icke gifva der penningar före, ej heller silfver uppväga, till att betala henne med.
Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
16 Hon räknas icke vid Ophiriskt guld, eller vid kostelig onich och saphir;
nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
17 Guld och diamant kan icke liknas dervid, ej heller kan hon tillbytas för gyldene klenodier.
nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
18 Ramoth och Gabis aktar man intet; hon är högre aktad än perlor.
a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
19 Topats af Ethiopien varder icke lika skattad emot henne, och det renaste guld gäller icke deremot.
nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
20 Hvadan kommer då visheten? Och hvar är rummet till förståndigheten?
A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
21 Hon är fördold för allas lefvandes ögon, och öfverskyld för foglarna under himmelen.
El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
22 Fördömelsen och döden säga: Vi hafve med vår öron hört hennes rykte.
Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
23 Gud vet vägen dertill, och känner hennes rum.
Isten érti az útját és ő tudja helyét.
24 Förty han ser jordenes ända, och skådar allt det under himmelen är;
Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
25 Så att han gifver vädrena sina vigt, och vattnena sitt matt.
hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
26 Då han satte regnena ett mål före, och tordönenom och ljungeldenom sin väg,
Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
27 Då såg han henne, och räknade henne; tillredde henne, och fann henne;
akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
28 Och sade till menniskona: Si, Herrans fruktan är vishet; och fly det onda är förståndighet.
és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
