Job 30

1 Pero ahora los que son más jóvenes que yo; se burlan de mi, aquellos cuyos padres aborrecería poner con los perros de mis rebaños.

És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

2 ¿De qué sirve la fuerza de sus manos para mí? toda fuerza se ha ido de ellos.

Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

3 Se desperdician por la necesidad de comida, mordiendo la tierra seca; Su única esperanza de vida está en la tierra baldía.

szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

4 Ellos están arrancando verdolagas de la maleza, y comían raíces de árboles.

a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

5 Ellos eran rechazados de entre los habitantes de sus ciudades, los hombres gritan contra ellos como ladrones.

Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

6 Moraban en valles de terror; Tienen que vivir en las cuevas, en los barrancos y las rocas.

Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

7 Bramaban entre la maleza; Se juntan bajo las espinas.

Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

8 Son hijos de vergüenza, y de hombres sin nombre, que han sido expulsados de su pueblo.

Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

9 Y ahora me he convertido en su canción, y soy la burla de todos.

De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

10 Les soy asqueroso; Se alejan de mí y me escupen en la cara.

Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

11 Porque ha desatado el cordón de mi arco, y me ha afligido; Él los enviado y se han desenfrenado delante de mí.

Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

12 A mi diestra se levantaron los jóvenes, empujaron mis pies, se pusieron en orden y alzaron sus caminos de destrucción contra mí:

Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

13 Han destruido mis caminos, se benefician a causa de mi destrucción; aprovechan que nadie los detiene.

Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

14 A través de un agujero en la pared como un portillo, se avalanchan contra mi.

Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

15 Me ha venido él temor. Mi esperanza se ha ido como el viento, y mi bienestar como una nube.

Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

16 Pero ahora mi alma se vuelve agua en mí, me superan días de problemas.

És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

17 El dolor penetra mis huesos, y no me dieron descanso; No hay fin a mis dolores.

Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

18 Con gran fuerza desfigura mi ropa, me ciñe como cuello de mi túnica.

Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

19 En verdad, Dios me ha rebajado hasta la tierra, y me he vuelto como el polvo.

Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

20 No respondes a mi clamor, y no tomas nota de mi oración.

Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

21 Te has vuelto cruel conmigo; la fuerza de tu mano me aborrece.

kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

22 Levantándome, me haces ir en las alas del viento; Estoy deshecho por la tormenta.

Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

23 Porque estoy seguro de que me llevarás a la muerte y al lugar de reunión ordenado para todos los vivos.

Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

24 ¿No se ha extendido mi mano para ayudar a los pobres? ¿No he sido para él un salvador en su apuro?

Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

25 ¿No he llorado por los oprimidos? ¿Y no estaba mi alma triste por el necesitado?

Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

26 Cuando buscaba el bien, vino el mal; Estaba esperando la luz, y se oscureció.

Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

27 Mis sentimientos están fuertemente conmovidos, y no me dan descanso; Los días de angustia me han sobrepasado.

Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

28 Ando en ropa oscura, incómodo; Me levanto en el lugar público, pidiendo ayuda.

Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

29 Me he convertido en un hermano de los chacales, y voy en compañía de avestruces.

Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

30 Mi piel es negra y se me cae; y mis huesos arden con el calor de mi enfermedad.

Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

31 Y mi arpa se ha convertido en luto, y el sonido de mi flauta en el ruido de lamento.

Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.